A fagyálló (etilén-glikol) mérgezése: Tények és tudnivalók Az etilén-glikol, a fagyálló egyik leggyakoribb összetevője, sajnos veszélyes mérgezést okozhat, ha gondatlanul használják vagy tárolják. Ez az anyag ízletes, édes ízű, ami miatt különösen veszél

Magyarországon az európai átlaghoz képest sokkal gyakoribb, hogy az etilén-glikolt, amelyet leggyakrabban szélvédőmosó folyadékként alkalmaznak, mérgezéshez vezető anyagként használnak.

Az etilén-glikolt lakossági használatra elsősorban a személygépkocsik téli szélvédőmosó folyadékaként alkalmazzák. Az ipar adalékanyagként vagy glicerin helyettesítésére használja és számos kozmetikumban vagy háztartási lakkban megtalálható.

Az etilén-glikol szájon át hamar felszívódik; a légutakból és a bőrről történő intoxikáció nem jellemző. A szer a májban és a vesében metabolizálódik az etil-alkohol lebontásában is kulcsszerepet játszó alkohol-dehidrogenáz enzim közreműködésével. A közti termékek (aldehid-, glikolát-, laktát- és oxalátvegyületek) toxikusak és nagymértékben károsítják a tüdőt, a szívet és a vesét.

Mivel az etil-alkohollal való összetéveszthetősége miatt a mérgezés véletlenül is bekövetkezhet, fontos, hogy az öngyilkossági szándék lehetőségét is figyelembe vegyük.

A mérgezés tünetei a laikus számára nem különíthetők el az alkoholmérgezés tüneteitől - az egyedüli figyelemfelhívó jel az alkoholos kipárolgásnak és az alkoholszagú leheletnek a hiánya.

A mérgezést a tünetek alapján három fázisra szokás osztani:

Az első szakasz a szer elfogyasztása utáni első 12 órát jelenti, amikor a központi idegrendszer károsodásának tünetei dominálnak. A beteg dezorientált, a beszéde elkent és gyakran érthetetlen. Feltűnő a mozgás összerendezetlensége: a mérgezett járás közben dülöngél, hogy egyensúlyát megtartsa. Hallucinációk lépnek fel és az elfogyasztott etilén-glikol mennyiségétől függően a beteg kómába eshet.

A második szakasz a mérgezés után 12-24 órával kezdődik. Ekkor a mérgezett személy pulzusa felgyorsul, a légzésszám pedig jelentősen megnő, miközben a vérnyomás is megemelkedik. Ezek a tünetek a szív és a tüdő károsodásának jelei. Az orvosi vizsgálatok során ebben a fázisban szívelégtelenség, heveny szívmegnagyobbodás és a tüdőszövet károsodása állapítható meg.

A harmadik szakasz a mérgezés utáni 2-3. napra esik. A vezető tünetek a vese károsodásából adódnak. Korai jelként az ágyéktáj érzékenysége tapasztalható, esetleg az alsó bordák és a gerincoszlop találkozási helyének fájdalma léphet fel. A veseelégtelenségre első megközelítésben a vizelet mennyiségének csökkenése utal, a teljes vizeletelakadás ritka. A gyakorlott orvos a vizelet mikroszkópos vizsgálata során kétfajta oxalát kristályt vehet észre az etilén-glikol toxikus metabolitjainak megnyilvánulásaként.

A beteg sürgős kórházi ellátást igényel, és ezt azonnal meg kell oldani! A gyógyulás szempontjából elengedhetetlen, hogy a kezelést időben megkezdjük, és hatékony terápiát alkalmazzunk.

A szakszerű ellátást érdemes tapasztalt szakemberre bízni, vagy amíg a mentő megérkezik, addig a mentőegység utasításait követni a legjobb megoldás!

Előfordulhat, hogy a mentőcsapat ajánlása szerint az alkohol-dehidrogenáz enzim "lekötésére" alkohol fogyasztása szükséges. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezt a lépést csak szakmai javaslat alapján szabad elkezdeni!

Az etil-alkohol (más néven etanol) megfelelő mennyiségben, amely a mindennapi alkoholfogyasztási szokásoktól függ, vagy pedig antidótum (ellenszer) alkalmazása jelentős mértékben mérsékli a mérgezés következtében fellépő káros hatásokat.

Megfelelő időben, tehát hamar, gyomormosás is felmerül, hánytatás is javíthat, de csak egészségügyi személyzet felügyelete mellett.

A terápia az etilén-glikol mérgezés következményeinek kezelésére összpontosít, és magában foglalja az alkohol bevitelét, a fellépő elektrolit- és sav-bázis egyensúlyi zavarok orvoslását, valamint a szervkárosodások tüneteinek enyhítését. Bizonyos esetekben dialízis, májpótló kezelés vagy plazmacsere is szükségessé válhat. A betegeket mindenképpen intenzív osztályon kell kezelni, ahol folyamatos multiparaméteres monitorozás és a keringés- és légzéstámogatás lehetősége biztosított.

A mérgezés kimenetele nagyban függ az elfogyasztott etilén-glikol mennyiségétől, a mérgezett személy általános egészségi állapotától, valamint attól, hogy mikor kezdik meg a megfelelő kezelést.