A legszebb időszak még csak most kezdődik - fogalmazott a 92 esztendős elnök, aki 43 évnyi vezetés után...
Paul Biya 1982 óta Kamerun elnöke, az ország történetében a második. Az októberi választáson természetesen jelölteti magát.
Kamerun Közép-Afrika második legnagyobb gazdasága, amely első pillantásra ígéretesnek tűnik. Azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabb: a lakosság egyharmada mindössze napi két dollárból kénytelen megélni. A helyi statisztikai hivatal 2023-as adatai szerint a dolgozók nyolcvan százaléka feketén végzi munkáját. Az országban a medián életkor mindössze 18 év, míg a várható élettartam 63 év körül alakul.
Évek óta lemondtunk arról, hogy bármilyen területen is a kormányra támaszkodjunk.
André Oaundji, egy fiatal motorostaxi-sofőr, a Guardian tudósítójának mesélte el gondolatait. A kaszinók világát elhagyva, a sportfogadásokra helyezte a bizalmát, de még nem döntötte el, hogy részt vesz-e az októberi elnökválasztáson. A versenyben Paul Biya áll, aki 1982 óta irányítja az országot, és 92 éves korával a legidősebb aktív elnök a világon. A politikai tájat heves kritika övezi, de Biya egy hete bejelentette, hogy újra megméretteti magát, és a következő hét évre pályázik.
Nincsen olyan akadály, amit közösen ne tudnánk leküzdeni. A legszebb pillanatok még csak most várnak ránk!
- írta az X-en. A 43 éves uralkodása alatt egyre inkább csalódottá váltak a választók: 1992-ben, amikor sokan úgy vélték, hogy John Fru Ndi ellenzéki vezető valójában megnyerte a választásokat, de azokat elcsalták, a részvételi arány még 80,4% volt. Ezzel szemben 2018-ra ez a szám drámaian 53,3%-ra csökkent.
A kormányzó Kameruni Népi Demokratikus Mozgalom (CPDM) támogatói a térségben jónak számító gazdasági teljesítményre és a stabilitás előnyeire hivatkoznak, de Biyának olyan támogatói is vannak, aki szerint hatalma isteni eredetű. A vezető ellenzéki erő, a Kamerun Reneszánsza Mozgalom (MRC) főtitkára, Christopher Nkong szerint Biya "hasznos ideje lejárt".
Papa, túl vagy a javán. Nem lépnél hátra, hogy jöhessen egy másik kameruni?
A kritikusok főképp a mindent átszövő korrupcióra és a megélhetési válságra mutogatnak, de az ország nyugati részén aktív, angol ajkú szeparatisták, a Távol-Észak régió dzsihadistái (a Boko Haram) és a csádi-közép-afrikai köztársaság-béli hármashatár környéki emberrabló bandák is mind aggodalomra adnak okot. Júniusban Biya két befolyásos minisztere is lemondott, hogy elinduljanak ellene, míg egy önkormányzati tanácstag pert indított, hogy a CPDM 2011 után ismét hívjon össze közgyűlést.
Biya hatalmát nem csupán az ellenzék egyes csoportjainak anyagi támogatásával biztosítja, hanem a szeparatista erők fegyverezésével is, hogy tovább fokozza a káoszt az országban. Az MRC (Mozgalom a Középosztályért) jelöltje, Maurice Kamto, aki korábban igazságügyi miniszter volt, rövid időre házi őrizetbe került, miután Párizsban gyűlést tartott a helyi diaszpóra számára. Kah Walla, a baloldali Kameruni Néppárt (CPP) vezetője, a 2018-as választások után most is bojkottálja a választási folyamatot, mivel a zaklatások és az egyenlőtlen versenyfeltételek miatt nem látja értelmét a részvételnek. Az MRC viszont arra ösztönzi a fiatalokat, hogy kövessék szenegáli társaik példáját, akik a szavazás idején a szavazóhelyiségekben maradtak, és így hozzájárultak a korábbi kormánypárt leváltásához. Egy másik, a régióban párhuzamosan zajló esemény Gabonban történt, ahol Ali Bongo 2023-as újraválasztása puccshoz vezetett.
