A Till-gyilkosság rávilágít arra, milyen súlyos problémát jelent az ügyészség presztízsvesztése.

A jogászok számára komoly kihívást jelentett a bajai gyilkosság ügye, amely a törvénymódosításokkal és a tanúk befolyásolásával bonyolódott. Amennyiben az elkövető, F. János, valóban fiatalkorú volt a bűncselekmény elkövetésekor, akkor a jogi szempontból leglényegesebb kérdés az, hogy a büntethetősége elévült-e. Az eheti Közlönyben részletesen foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogy segítséget nyújtsak a jogszabályok bonyolult labirintusában való eligibilitásban.

A Till Tamás-ügy már szinte mindenki számára ismerős, de a tisztánlátás érdekében összefoglalom a leglényegesebb információkat. Az akkor csupán 11 éves Till 2000. május 28-án tűnt el nyomtalanul, és a nyomozás során igazi áttörésre csak 2024 júniusában került sor. A nyomozók egy információt kaptak a Bács-Kiskun megyei ügyészségtől, ami lehetővé tette, hogy rekonstruálják az eseményeket. Végül sikerült rábukkanni a holttestre, amelyet betonnal öntöttek le; a személyazonosságát pedig a ruházat és a DNS-analízis segítségével állapították meg.

F. János, a jelenleg letartóztatásban lévő gyanúsított, a tanúk befolyásolásával került érdemben a rendőrség látókörébe - számolt be Bogdány Gyula alezredes az ORFK sajtótájékoztatóján. Először csak tanúként hallgatták ki, mert az volt a hivatalos álláspont, hogy a cselekmény büntethetősége 15 év eltelte után elévült. Szabadon is engedték, majd múlthét szombaton az ügyészség indítványa alapján mégis letartóztatták.

A jogi szempontból megközelítve az ügyet, elengedhetetlenül fontos megvizsgálni, hogy az elévülés ténye megállapítható-e. E tekintetben minden egyéb jogi kérdés másodlagos jelentőséggel bír. Hiszen ha az elévülés tényleg megtörtént, akkor a tettes felelősségre vonása lehetetlenné válik.

A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy a büntetőügyek során mindig két különböző időpontban érvényes Büntető Törvénykönyvet (Btk.) kell egymással párhuzamba állítani és értelmezni. Először is figyelembe kell venni azt a törvényt, amely az elkövetés időpontjában, tehát a gyilkosság megtörténtekor volt hatályos. Másodszor pedig azt a verziót, amely az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor érvényes. A kérdés az, hogy melyik törvényt alkalmazzuk: azt, amelyik az elkövetőre nézve kedvezőbb ítéletet kínál, és ezt a törvényt teljes mértékben kell figyelembe venni, anélkül, hogy a két verziót összekevernénk.

Nem állítható tehát, hogy a visszaható hatály teljes mértékben kizárt, és a büntetőjog csupán a bűncselekmény elkövetése után bevezetett súlyosabb szabályok alkalmazását tiltaná (hiszen az elkövető nem volt tisztában ezek létezésével az elkövetés időpontjában, így nem tudta volna felmérni, milyen szankciókkal kell szembenéznie - ezzel pedig sérülne a jogbiztonság, a törvényesség és a jogállamiság alapelve). Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt mondta, hogy reményei szerint a 2000 májusi jogi helyzet figyelembevételével nem áll fenn akadály az elkövető felelősségre vonásában. Ezt valószínűleg azért említette, mert ha a régi büntető törvénykönyv alapján az elévülés már bekövetkezett volna, akkor azt a helyzetet nem lehetne utólagosan, a módosítás révén az elkövető hátrányára megváltoztatni.

A jelenlegi ügy kapcsán fontos megjegyezni, hogy a jogalkotó a bírósági határozat jogerőre emelkedéséig szabadon módosíthatja a Büntető Törvénykönyvet (Btk). Ez azt jelenti, hogy az új szabályozásokat már az eljárás során is figyelembe lehet venni, amennyiben az elkövető számára kedvezőbb helyzetet teremt, mint a régi Btk. például, ha az aktuális törvény lehetővé teszi az elévülést, míg az elkövetés idején hatályos jogszabály nem tette ezt, akkor az aktuális jogszabályt kell alkalmazni, és az eljárást meg kell szüntetni vagy a vádlottat fel kell menteni, ha a bírósági szakasz már megkezdődött. Ugyanakkor, ha a Btk. módosítása az elévülést kizárja, de még mindig kedvezőbb feltételeket biztosít az elkövetőnek (például enyhébb büntetés), akkor az új szabályokat kell alkalmazni.

A jogalkotó tehát, bár igyekezett szigorítani a törvény szövegét, a korábbi állapothoz képest egyes esetekben mégis kedvezőbb feltételeket biztosít az elkövetők számára. Ezért, ha a büntetőeljárás során az elkövetés időpontjában hatályos Btk. kedvezőbb, akkor azt a jogalkalmazónak mindenképpen figyelembe kell vennie. Érdekes megjegyezni, hogy az elkövető számára a legelőnyösebb helyzetet az jelentené, ha az elkövetés és az elbírálás közötti időszakból a számára legkedvezőbb jogszabályt tudná "kiválasztani" és alkalmazni. Ezt a lehetőséget legutóbb az 1878-ban bevezetett Csemegi kódex biztosította, amely az első magyar nyelvű, átfogó büntető törvénykönyv volt, és egészen 1962-ig érvényben maradt. Megjegyzendő, hogy a kódex időbeli hatályára vonatkozó szabályai még ma is találkoznak támogatással a jogtudomány körében.

A szakmai konszenzus egyértelműen arra mutat, hogy az 1978. évi Büntető Törvénykönyv az elkövetés időpontjában kizárja az elévülést. A törvény szövege világosan kifejezi, hogy az emberölés súlyosabb esetei nem évülnek el, így ezt a megállapítást nem szükséges különösebben részletezni. F. János ügyében a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség aljas indokból és különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette miatt kérte a letartóztatását. Ezáltal három minősítő körülmény is megalapozottnak bizonyult az ügyben.