A város szövevényes mintázata olyan, mint egy élő organizmus, ahol az utcák és terek pulzálva kapcsolódnak egymáshoz. Minden sarok, minden épület egy saját történetet mesél el, míg a járókelők mozgása a város ritmusát adja. A régi és új elemek harmonikusa

Penge. Nagy Csilla elemzése Bogyó Noémi #Nápolyi #történetek című könyvéről.

Hogyan lép be az utazó egy ismeretlen város kapuján, és milyen utasításokkal látja el saját érzékeit, hogy az első benyomásokat tapasztalattá formálja? Milyen módon fedezi fel azokat a kulturális, szociális és társadalmi szöveteket, amelyek a várost élő közösséggé varázsolják? Bogyó Noémi új Nápoly-városregénye e kérdések mélyére ásva keres választ a felfedezés és az érzelmek összefonódására.

A műfaji megközelítést tekintve a szöveg novellaregényként értelmezhető, amely az útirajz és a naplóregény sajátos elemeit ötvözi, miközben a vizuális médiumok által nyújtott lehetőségeket is kihasználja. A fejezetek ciklikusan kapcsolódnak egymáshoz: egyes szegmensek az úticélokat és állomásokat mint az útikönyv bejegyzéseit rögzítik, szubjektív reflexiókkal kiegészítve, dátumok és helyszínek megjelölésével. A szerző emellett olyan weboldalakra mutató kódokat is beilleszt, amelyek az olvasó számára a szöveg kiegészítéseként szolgálnak. Ezeket az orientáló részeket különböző hosszúságú novellák követik, amelyek az utazó és a város költői terébe illeszkedő karakterek történeteit mesélik el, eltérő elbeszélői nézőpontokból. Bogyó szövegstruktúrája hálózatos, a különállóan is olvasható egységeket nem csupán a helyszínek, illetve a város kultúrtörténetének egyes szegmensei fűzik össze, hanem a történetek fikciós kerete is lehetővé teszi a regényként való olvasást, gazdagítva ezzel az élményt.