A világbajnoki negyedik helyezés után nem kímélték, és még a legnagyobb nevekkel is szembenézett – Vass Sándor most olyan kézilabdás titkokat oszt meg, amelyek eddig rejtve maradtak.

A hazai kézilabda helyzetét bírálja, rámutatva a magyar játékosok képzésének hiányosságaira

- A megfelelő időben hoztam meg a megfelelő döntéseket - nyilatkozta Vass az életéről az „Egy zseni száz élete” című, nemrégiben megjelenő könyv bemutatóján. A Lantos Gábor által írt mű bemutatja a legendás kézilabdázó pályafutásának és edzői karrierjének legizgalmasabb eseményeit.

Aktív sportpályafutása alatt háromszor hódította el a bajnoki címet, és mindössze 149 alkalommal öltötte magára a válogatott mezét, amiért a korabeli kapitány, Faludi Mihály előtt kifejtette a véleményét. A moszkvai olimpián csapata hat gólos előnyre tett szert a lengyelek ellen, ám Faludi állandóan változtatta a felállást, így a mérkőzés végül 20-20-as döntetlennel zárult.

Elárultam neki a gondolataimat, és azután már nem vette figyelembe a véleményemet. Bevallom, ha valaki nekem így tálalta volna a saját nézőpontját, valószínűleg én is hasonló lépésre jutottam volna - ismerte el Vass, önkritikusan. A könyvében részletesen leírja, hogy a találkozó után így szólt Faludinak: "Ne keress másokat okként, mert ezt te rontottad el." A csalódottság teljesen érthető, hiszen ha a csapat megnyeri azt a mérkőzést, döntőbe jutnak, ehelyett viszont olimpiai negyedik helyezettként kellett távozniuk.

Az egyenesség mindig is a jellemvonásai közé tartozott, ám azokat az embereket sosem kedvelte, akiknek segített, majd hátba támadták. Ilyen esetekből akadt néhány, és ezek miatt bizony "lehúzta a rolót". Karrierje szempontjából is emlékezetes, hogy a régi kommunista rendszer idején az elsők között szerződhetett Nyugatra. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy közeli kapcsolatban állt Buda István feleségével, aki akkoriban a hazai sportélet irányítója volt. 34 éves korában Grazba került, ahol új fejezet kezdődött az életében.

"Amikor Buda István szobájából kiléptem, még mindig nehezen tudtam felfogni, hogy velem mindez megtörténhet" - meséli a könyvben. Ezzel kezdetét vette ausztriai kalandja, ahol edzői karrierjét építette, szövetségi kapitányi posztot töltött be, és a biztosítási szektorban is egyre magasabb pozíciókba jutott. Tudását itthon is elismerték, így nem meglepő, hogy a Veszprém és a magyar válogatott edzőjeként is tevékenykedhetett. A harcokat, kihívásokat mindig vállalta, szembenézett velük, de mindig megfontoltan, soha nem hirtelen felindulásból.

- Amikor megérkeztem Veszprémbe, kérdezték a játékosok, hogy bemelegíthetnek-e focival, mert úgy szokták. Mondtam, hogy persze, fél óra foci után aztán elkezdődött az edzés. De az már nem tetszett nekik, hogy a tréning ugyanúgy plusz két órán át zajlott. Megmagyaráztam nekik, hogy az eleje a szórakozás volt, utána a kézilabdát is el kell végezni - mesélte Vass. - De az is előfordult, megbeszéltük, az edzés végén kötelező lesz lazítani. Aztán két ember eltűnt, az öltözőben találtam Élesre (Éles József) és Csoknyaira (Csoknyai Istvánra). Ők közölték, hogy elvégezték már a lazítást is. A következő edzés előtt tudattam a csapattal, hogy csak akkor mehetnek be a játékosok az öltözőbe, ha én azt mondom. Nem is tűnt el ezután senki hamarabb...

A kapitánysága sem volt hétköznapi. Csúfos világbajnoki 17. hely után, 1995-ben vette át a csapatot, de amikor a sportág vezérkarának azt mondta, hogy cél az első négy, akkor szinte felelősségre vonták, miért mond ilyet.

- Miért, ha 16. helyen végzünk, akkor az előre lépésnek számított volna? - magyarázta a könyvbemutatón. Aztán remekül összerakta a társaságot, amely két évvel később a csehek legyőzésével már vb-negyeddöntőre készült. A csapaton belül óriási volt az eufória, és megkérdezték a játékosok a kapitánytól, ha Izland ellen is nyernek, akkor megengedi-e, hogy az egész brigád elmegy egy fodrászatba, kopaszra vágatja a haját? Megengedte nekik. 26-25-re nyertünk.

"Majd egyszer csak megjelent előttem csaknem az összes srác, a fejük vagy olyan volt mint a biliárdgolyó vagy éppen más művészi hatás mutatkozott meg" - eleveníti fel a kiadványban a történéseket. Aztán a svédektől kikaptunk 12 góllal a négy között, és össztűz zúdult rájuk. - "Bementem az öltözőbe, és a csapat fejéhez vágtam egy nagyon csúnya sértést. ...Éreztem, hogy egy ország röhög rajtunk.

A fájdalmas emlékek sorát nemcsak a jelenlegi helyzet jelenti számára, hanem az is, amikor férfiválogatottunk elvesztette a jogot a sydney-i olimpián való szereplésre az 1999-es egyiptomi világbajnokságon. Hat másodperccel a mérkőzés vége előtt sikerült egyenlítenünk a franciák ellen, de egy üres kapus góllal végül elszálltak a reményeink. Az ezt követő Európa-bajnokságra sem jutottunk ki, ami arra kényszerítette őt, hogy lemondjon a posztjáról. Ezt követően a civil életbe tért vissza, ahol a Grawe Biztosítónál újra sikeres pályafutást tudhatott magáénak. A kézilabdától azonban nem szakadt el; előfordult, hogy alelnökként kellett közbelépnie a férfi válogatottnál, amikor két kapus között kiélezett helyzet alakult ki.

A mai kézilabda világában sokak szerint aggasztó irányt vesz a sportág, hiszen a hazai élcsapatok soraiban alig találunk magyar játékosokat. Ez pedig kérdéseket vet fel a válogatott jövőjével kapcsolatban. Az interjúalanyunk, aki maga is tapasztalt játékos, nehezen tudja elképzelni, hogy a mai fiatalok edzés után még plusz két órát szenteljenek a kapura lövések csiszolásának. Ő magától is így tett, és úgy véli, hogy ez az elkötelezettség járult hozzá ahhoz, hogy elérje a kitűzött céljait a sportágban.