A vértanú utolsó levelei egy különleges és megható dokumentum, amely a hősies bátorság és az elhivatottság lenyomata. Ezek a levelek nem csupán szavak, hanem az érzelmek, gondolatok és remények kifejeződése, amelyek a nehézségek közepette is az emberi lél
A dokumentumokat 2018-ban Szeghy Gábor, Kassa Város Levéltárának levéltárosa fedezte fel, majd felesége, Szeghy-Gayer Veronika, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének kutatója segítségével látott hozzá, hogy sajtó alá rendezze. Előtte azonban további levéltári és múzeumi kutatással arra igyekezett fényt deríteni, hogy a levelek hogyan kerültek Kassára. A közös munka eredményét, a Dessewffy Arisztid utolsó levelei című kötetet a Kassai Magyarok Fóruma adta ki.
Miután végigolvasta az iratokat, otthon beszámolt a felfedezésről a feleségének. Arra gondoltak, egy ilyen jelentőségű történeti forrást már biztosan közreadtak, de mint kiderült, a szakirodalomban nincs nyoma. Így hát nekiláttak a kutatásnak.
- jegyezte meg a levéltáros.
Az irategyüttes tíz levéltári borítékba rendezve összesen 18 dokumentumot foglal magában, amelyek az 1848 decemberétől 1850 áprilisáig terjedő időszakban keletkeztek. Különleges darabok találhatók közöttük, például Dessewffy Arisztid házassági engedélye, mely Kossuth Lajos aláírásával ellátott; emellett ott van a házasságlevele és végrendelete is. Dessewffy négy levelet írt második feleségéhez, Szinyei Merse Emmához, továbbá egy búcsúlevelet unokaöccséhez, Dessewffy Lajoshoz. A gyűjteményben szerepel továbbá Franz von Liechtenstein cs. kir. altábornagy levele, amelyben az özvegy bocsánatát kéri, amiért nem tudta teljesíteni azt az ígéretét, hogy közbenjár a halálos ítélet megváltoztatásáért. Ezen kívül Baló Benjámin aradi református lelkész hat levelet írt az özvegyhez és annak budapesti rokonához. Baló lelki támogatását október 5-én nyújtotta Dessewffy számára, akivel együtt imádkoztak, valamint úrvacsorát vettek, és másnap a kivégzésénél is jelen volt.
Baló Benjámin Szinyei Merse Emmának írt levele így hangozhat: Kedves Emma, A napfény aranysugarai már régóta a szívemet melengetik, ahogy gondolataimban egyre inkább körvonalazódik a Te képed. Képzeletbeli utazásaim során mindig elérkezem arra a helyre, ahol a szemed csillogása és a mosolyod varázslatos összhangban táncol a természet szépségeivel. A művészet, amely mindannyiunkat összeköt, olyan, mint a színek játéka a vásznon. Te vagy a színpalettám középpontja, akinek inspiráló jelenléte életre kelti a legmerészebb álmokat is. Szeretném, ha tudnád, hogy minden egyes ecsetvonásom mögött ott rejlik a Te hatásod, és a gondolataidból merítek erőt. Bízom benne, hogy a jövőben még sokáig megoszthatjuk egymással a művészet és az élet csodáit, és együtt fedezhetjük fel a világ színeit. Üdvözlettel, Benjámin
A szerzők arról is beszéltek, hogy kutatásuk elején az iratokon látható, N23/904. jelzet alapján azt feltételezték, hogy azok 1904 előtt, pontosabban a 19. és a 20. század fordulóján kerülhettek Kassára. A vértanú egyik unokaöccse, Dessewffy Pál ugyanis egy több mint 600 darabból álló, értékes gyűjteményt adományozott a Felsőmagyarországi Múzeumnak, amely akkor a levéltárral együtt városi fenntartású volt. A gyűjteményben azonban alig voltak iratok, a leveleknek nincs nyoma a múzeum gyarapodási könyveiben. Előfordulhat, hogy a jelzet (könyvek, iratok elhelyezését, osztályozását feltüntető jelzés, a szerk. megj.) nem a múzeumban, nem Kassán, hanem még a családi levéltárban került rájuk. Az iratok valószínűleg 1927 után kerülhettek a kassai városi levéltárba, ugyanis ekkor hunyt el Kemény Lajos, aki 1925-ig a város főlevéltárosa volt. Kemény hétszáznál is több munkát, cikket publikált különféle témákban, így, ha tudott volna Dessewffy iratairól, bizonyosan írt volna azokról is. Amit viszont biztosan tudunk, hogy az 1940-es évek elején már a kassai levéltárban voltak, ugyanis a levelek mellett volt egy szlovák nyelvű levéltári formanyomtatvány, amelyre magyarul, ceruzával írták rá a korábban említett iratcímet, illetve ugyanez a kézírás található több borítékon is. Ez pedig Rédeky Marianne kézírása, aki 1940-1945 között dolgozott a levéltárban. Honnan tudjuk ezt?
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta Szeghy-Gayer Veronika. Hozzátette, hogy a levelek publikálásának elmaradása mögött sok tényező állhat, például a háború okozta káosz vagy a levéltár evakuálása, ami miatt Rédeky Marianne talán nem tudta közzétenni őket. Elképzelhető, hogy ő maga helyezte a dokumentumokat egy dobozba, és éppen ennek a véletlennek köszönhető, hogy a levelek megmaradtak az utókor számára.
