Nyomj a pedálra, hogy kényelmesen hátradőlhessek – a magyar energiarendszer továbbra is a földgázra támaszkodik.

Az MVM Tiszai Erőmű tiszaújvárosi telephelyén két új blokk épül, amelyek egyenként legfeljebb 500 MW teljesítménnyel rendelkeznek. Ezek a blokkák várhatóan évi átlagban 5200 GWh villamos energiát fognak termelni. - Fotó: MVM

Az európai energiarendszer előtt régóta nem látott kihívások tornyosulnak, Magyarországon pedig további tényezők súlyosbítják a helyzetet. Nemrégiben egy alapos cikk keretein belül szakértők segítségével elemeztük a hazai energiaszektor legfontosabb problémáit. Most nem kívánjuk részletesen megismételni a cikkben tett megállapításokat, de kiemelhetjük a magas importfüggőséget, a hazai erőműfejlesztések alacsony számát, valamint a rendszer belső egyenetlenségeit. A helyzetet látva úgy tűnhet, hogy a fejlesztések terén Magyarországon mostanában nem történik előrelépés, hiszen a projektfinanszírozásra se uniós, se hazai költségvetési források nem állnak rendelkezésre.

Valójában számos állami vállalat működik, amelyek feladata - legalábbis részben - a fejlesztések előmozdítása. Ismert, hogy a Paks II. projekt mögött is áll egy ilyen társaság, de emellett több más, az energetikai szektorhoz kapcsolódó vállalat is fontos szerepet játszik. Ilyen például az FGSZ, amely a gázhálózat kiépítéséért felelős, vagy az MVM, amely az erőművek és tárolók építésében van jelen. A villamosenergia-rendszer irányítása terén pedig a MAVIR folyamatosan dolgozik a fejlesztéseken. A magánszektorban is zajlanak hasonló projektek: a hulladékkezelés területén a MOHU, mint magáncég, jelentős állami jogosítványokkal és koncessziós lehetőségekkel bír, és egyik fő feladata az új hulladékégető erőmű megvalósítása. Ezen kívül nagyvállalatok, mint a Mol vagy a CATL, szintén saját fejlesztési projektekkel rendelkeznek, amelyek hozzájárulnak a szektor előrehaladásához.

Elemzésünkből most kihagyjuk a jövőbeli, kissé homályos nagyberuházásokat, mint Paks II. vagy az azeri zöldáram, és inkább arra irányítjuk a figyelmünket, ami bár kisebb léptékű, de sokkal dinamikusabban fejlődik. Célunk, hogy felfedezzük azokat a folyamatokat, amelyek azonnali hatással bírnak, még ha nem is terjednek ki olyan széleskörűen.

Adj gázt, hogy hátradőljek! Pajor Tamás és a Neurotic egykori dalának szövege cikkünkben ezúttal nem a száguldás élményére utal, hanem arra, hogy

a magyar energiarendszer fejlesztési fókuszában meglepő módon még mindig elsősorban a földgáz áll.

Természetesen ez a kérdés mindenkinek fontos, hiszen a zöldek és a megújuló energia támogatói kifejezetten ellenzik a fosszilis energiahordozók használatát. A kormány viszont hangsúlyozza, hogy elkötelezett a fosszilis energiaforrások csökkentése mellett. Az Európai Unió is egy kalap alá veszi a gázt más fosszilis anyagokkal, így a fejlesztések nem kapnak támogatást. Azonban ha a valóságot megvizsgáljuk, a magyar energia jövője szempontjából a megújuló energia – különösen a napenergia – és a folyamatos termelést biztosító nukleáris energia (jelenleg Paks I., a jövőben pedig Paks II.) mellett a gáz is középpontban marad. Az ipari befektetők érkezésének elősegítése érdekében az állam úgynevezett CCGT-erőműveket (azaz gázalapú kapacitásokat) tervez létrehozni.

Tóth Máté energetikai jogász az októberi Magyar Energia Szimpóziumon egy fitnesztermi mondással írta le a helyzetet:

"Azért edzünk, hogy szép, izmos halottak legyünk."

Miközben a gázpiac jelentős fejlesztéseket igényel, például alternatív infrastruktúrák kiépítését, különösen az orosz függőség csökkentése érdekében, a befektetések megvalósítása nem könnyű. A szakma folyamatosan azt hallhatja, hogy bizonyos kijelölt évszámokban a földgáz már nem fog szerepelni az energiamixben, ami további kihívások elé állítja a döntéshozókat.

A magyar döntéshozók gyakran óvatoskodnak, de időnként egyenesen kijelentik, hogy a földgáz továbbra is kulcsszerepet játszik a jövőbeni energiagazdálkodásban, és jelenleg nincs valódi alternatívája. Ezt a nézetet osztotta meg októberben a Telex Téma podcastjában Mátrai Károly, az MVM vezérigazgatója is.

A Magyar Energia Szimpóziumon részt vevő Holoda Attila, korábbi energiaügyi államtitkár, kifejtette véleményét arról, hogy a lakosság számára mostantól elérhető gázfogyasztási korlát, azaz a rezsicsökkentés csökkentése révén, a lakosság jelentősen mérsékelte keresletét az átlagfogyasztás felett.

a háztartások fűtésében még mindig 57 százalék a földgáz aránya, így nehéz lesz a hazai primer energiaforrások között a mai 30 százalékról a megcélzott 11 százalékra levinni a gáz arányát.

Ferencz Szabolcs, az FGSZ Zrt. vezérigazgatója úgy véli, hogy a 20%-os növekedés elérhető cél lehet, azonban ehhez a bekeverések volumenének növekedése is elengedhetetlen. A szakértők véleménye szerint jelenleg a sokat emlegetett zöldhidrogén helyett inkább a biometán tűnik realisztikus lehetőségnek. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozási környezet nem éppen kedvező, ám Ferencz Szabolcs szerint egy 0,5 milliárd köbméteres biometán mennyiség reálisan elérhetőnek tűnik. Ez a szám jelentős, különösen figyelembe véve, hogy a hazai gázfogyasztás várhatóan 10 milliárd köbméterről 8 milliárdra csökken.

A gáz használatának valóban számos előnye van az elektromos árammal szemben. Az egyik legfontosabb érv a gáz mellett, hogy sokkal hatékonyabban lehet vele optimalizálni az energiafogyasztást az év különböző időszakaiban. Míg az elektromos áram tárolása korlátozott és drága, addig a gáz hónapokig tárolható anélkül, hogy jelentős veszteségeket szenvedne el. Továbbá, a gáz szállítása során is kisebb a veszteség, mint az áram esetében, ahol a hálózati veszteségek gyakran jelentős mértékűek. A gázimport költségeinek tervezhetősége is előnyös, mivel a piaci árak előre jelezhetők, ellentétben az árampiaccal, ahol gyakran hirtelen és kiszámíthatatlan árnövekedések lépnek fel. Ez különösen problémás lehet, amikor az importált áram drága, és sürgősen szükség van rá. A biometán esetében is fontos figyelembe venni a szezonalitás hatásait. Bár a nyári időszak kedvez a termelésének (hiszen ekkor bőségesen rendelkezésre áll a kukorica), a valódi igény a hidegebb hónapokban jelentkezik, amikor a fűtési szükségletek megnövekednek. Ez a jelenség különös figyelmet érdemel, amikor a biometán szerepét mérlegeljük az energiaellátásban.

Ritka, hogy egy cikkben egyetlen energetikai szakjogász két fitnesztermi bölcsességét is megemlítsük, de amikor az infrastrukturális fejlesztések témájára terelődik a szó, érdemes felidézni Tóth Máté meglátását. Úgy véli, hogy a sportoló, aki egy szívfájdalom után szomorúan lépett be az edzőterembe, nem csupán a fizikai erőnlétét akarta helyreállítani, hanem azt is hangsúlyozta, hogy „az élet nehézségeit legyőzni a kemény munka révén lehet”. Ez a gondolat az infrastrukturális projektek világában is megállja a helyét, ahol a kitartás és az elkötelezettség elengedhetetlen a sikerhez.

"A vasakban legalább nem érhet csalódás."

A gázpiaci fejlesztések potenciális kimúlásáról már említést tettünk, de Ferencz Szabolcs maga is elmondta, hogy valóban különös úgy dolgozni, hogy miközben az a politikai hangulat, hogy előbb-utóbb nem lesz a földgázra szükség, így nem nagyon kell fejleszteni, a cég ezt nem így látja.

A magyar gázpiac nagyon érdekes ellentmondásokat mutat: elvileg hazánkat összesen évi 40 milliárd köbméternyi kapacitás éri el, ami a 8 milliárdos fogyasztás ötszöröse, mégis gyakran felmerül az ellátási kockázat kérdése. A termelési pontoktól távol vagyunk, sok a politikai kockázat, miközben azért vannak olyan magyarországi belső fejlesztések, akkumulátorgyárak vagy olyan új belföldi termelői fejlesztések, amelyek csővezetékes beruházásokat igényelnek.

A közvélemény figyelme gyakran elkerüli a Békés vármegyei gáztermelő mezők működésének részleteit, mint például a földgáz nagy nyomású rendszerbe való integrálását. Sokkal inkább a nemzetközi gázpiac kapcsolatai vonzzák az emberek érdeklődését. Valószínűleg többet beszélünk arról, honnan szerezhetjük be a gázt, mint arról, hová exportálhatjuk, pedig a 40 milliárd köbméteres importkapacitás és a 8 milliárd köbméteres hazai fogyasztás azt mutatja, hogy a magyar gázexport lehetőségei sem elhanyagolhatók. És most képzeljük el, hogy ebben az iparágban éppen forradalmi változások zajlanak.

Röviden összefoglalva, hosszú évek során Magyarország földgázszükségleteit elsősorban Ukrajnából, Ausztriából és Szlovákiából fedezte, miközben a szerb, horvát és román irányba is szállított gázt. Most azonban ez a helyzet lényegesen megváltozott. Bár Ausztriába továbbra sem tudunk gázt exportálni, a Testvériség vezetéken keresztül korábban Ukrajna irányából érkező földgáz helyett most mi magunk is gázszállítókká váltunk az ukránok számára. Eddig mi biztosítottuk a gázt Szerbiának, Horvátországnak és Bosznia-Hercegovinának, míg most a legnagyobb mennyiségű gáz Szerbia felől érkezik hozzánk.

A vezérigazgató tájékoztatása alapján több területen is jelentős fejlesztések folynak. A szlovák-ukrán szállítások irányába növekedés tapasztalható, míg a román és horvát irányú kapacitások szintén bővülnek, külön-külön milliárd köbméterekkel.

Ha pedig régi földrajzi neveket használunk, Trákiából Pannóniába még egy csomó további szállítási terv létezik, török, görög, azeri eredetű földgáz érkezhetne délkeletről hozzánk.

A kapacitásfejlesztések mindenesetre elengedhetetlenek. Egy energiapiaci ökölszabály alapján (ami nyilván energiaforrásonként különböző lehet): ha nem fejlesztünk, az évi 15 százalékos visszaesést jelent például olaj- vagy földgázkitermelésben, márpedig mostanában kevesen fejlesztenek, noha még az ambiciózus kibocsátáscsökkentési célok mellett is kellene.

Az árampiacon valóban számos fejlesztés zajlik, és érdemes ezeket alaposan megvizsgálni. Molnár Szabolcs, az MVM szakértője, három fő kategóriába osztotta a legjelentősebb állami vállalat projektek csoportjait. Ezek a következők:

A magyar energiarendszer jelenlegi helyzete rendkívül dinamikus, hiszen minden érintett fél, legyen az termelő vagy fogyasztó, folyamatosan új fejlesztési lehetőségeket keres. Béres József, a Mavir vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a rendszerirányító cég számára folyamatos kihívást jelent az, hogy azonosítsa és kezelje a szűk keresztmetszeteket. Egy átlagos évben a szükséges beruházások összege 20-25 milliárd forint körül alakul, ám a mostani, megnövekedett igények miatt ez a szám 75 milliárd forintra emelkedett. A jövőben pedig, a technikai fejlődés lépést tartásához, évente már 100 milliárd forint feletti beruházásokra lesz szükség.

Bár ezek a fejlesztések kívülről nem tűnnek olyan látványosnak, mint egy impozáns új erőmű, mégis jelentős előrelépéseket jelentenek. A 36 meglévő alállomás mellett 9 új létesítmény építése is tervben van, emellett a 3700 kilométeres nyomvonal hossza 2030-ig akár 4500 kilométerre is nőhet – hangzott el a konferencián.

Számos izgalmas projekt zajlik, ahol a Mavir szorosan együttműködik a helyi elosztóhálózatokkal, mint például az MVM, az E.ON és az Opus csoport. A nagy ipari elektrifikációs igények miatt fontos, hogy a rendszert felkészítsük a jövő kihívásaira. Debrecen környékén a CATL és a BMW jelentős beruházásai számos háttérfejlesztést követelnek meg. Ezen kívül a fogyasztói oldalon a gödi Samsung, míg a termelői szektorban a Paks II. és a Mátra (Ludas) CCGT is komoly kiegészítő fejlesztéseket igényel majd, hogy biztosítani tudják az energiaellátás stabilitását és hatékonyságát.

Beszéljünk egy kicsit a jövőbeli erőműtervekről! A Telex is figyelemmel kísérte, hogy Magyarország komoly lépéseket tesz egy szivattyús tározós erőmű megvalósítása érdekében. A projekt lényege, hogy egy alsó és egy felső víztározó között egy szivattyú segítségével a vizet a felső tóba emeljék, amikor az áramkínálat bőséges és kedvező áron elérhető. Ezt követően, amikor a kereslet megnövekszik és az áram ára emelkedik, a vizet leengedik, lehetővé téve egy vízerőmű működését, amely áramot termel. Ez a megoldás nemcsak a megújuló energiaforrások kihasználását segíti elő, hanem a villamosenergia-hálózat stabilitását is növeli.

Ez a projekt tehát egyaránt funkcionál erőműként és tárolási megoldásként, mivel nem generál új energiát a rendszer számára, de rendkívül hatékonyan optimalizálja a meglévő erőforrásokat. Molnár Szabolcs tájékoztatása szerint az MVM már folyamatban lévő vizsgálatokat folytat a két potenciális helyszín, Markaz és Sajóivánka kapcsán. Az eddig elvégzett kutatások alapján úgy tűnik, hogy sem a mátrai, sem a bükki helyszín nem rendelkezik olyan környezeti tényezőkkel, amelyek megakadályoznák a projekt megvalósítását.

Hatórányi erőművi működéshez elegendő tárolással a tervezett 600 megawattos kapacitás 3600 megawattóra áramot tudna adni a rendszernek, de azért van megvalósíthatósági vizsgálat egy ennél kisebb, 400 megawattos verzió megépítésére is.

Az átadási határidőnek 2035 az elképzelés, az a fő kihívás, hogy nincs még ilyen itthon, ezért a döntéshozók nemzetközi tanácsadókat is bevontak, illetve Kínában is tanulmányozták a legmodernebb megoldásokat. Majd meglátjuk, hogy az állam valóban belevág-e az évtizedek alatt hol a szekrény mélyére eldugott, hol leporolt tervek megvalósításába, de úgy hallottuk, hogy ilyen előrehaladott SZET-vizsgálatokig eddig még soha nem jutott el az energiapolitika.

A változatos árszintek és szabályozási keretek miatt a magánszektor szereplőinek is alkalmazkodniuk kellene a megváltozott körülményekhez. Az egyedi projektek, mint például a Mol és a CATL példája, jól mutatják ezt: ezek a nagyvállalatok saját napenergiás erőműveket és vezetékrendszereket hoznak létre, hogy elkerüljék a rendszerhasználati díjak megfizetését. Emellett a vízművek, mint jelentős áramfogyasztók, szintén képesek lehetnek alkalmazkodni, például azzal, hogy a vízszivattyúzást az olcsóbb áramidőszakokra időzítik. Ugyanakkor a szakértők hangsúlyozzák, hogy minden nagyfogyasztó fejlesztése mögött ott kell állnia egy stabil rendszervédelmi megoldásnak, mint biztosíték a megbízhatóság érdekében.

Magyarországon újabb lépés történik a fenntartható energia termelés terén, hiszen hulladékhasznosító erőmű építése kezdődik Százhalombattán, a HUHA 2 néven ismert projekt keretében. Szendrői Márton, a MOHU beruházási vezetője kiemelte, hogy ez a fejlesztés nemcsak a hulladék kezelésében játszik kulcsszerepet, hanem hozzájárul az ország energiaellátásának diverzifikálásához is.

Európában mintegy 500 hulladéktüzelésű erőmű (fűtőmű) működik, és együttesen évente 103 millió tonna hulladékot égetnek el.

A legnagyobb energiafelhasználók között Franciaország áll az élen 117 egységgel, míg Németország 98 egységgel követi. Emellett a szomszédos országokban is számos hasonló erőmű üzemel.

A hulladékerőművek sajátos szerepet töltenek be az energiatermelés világában, hiszen főként a gáztermelésre specializálódtak. Hazánkban jelenleg csupán egy működő kommunális hulladékégető található, amely a XV. kerület Mélyfúró utcájában helyezkedik el, egy olyan ipari zónában, amely nem éppen a legszívderítőbb helyszín. Az 1982 óta működő létesítmény évi 350 ezer tonna hulladék feldolgozására képes, ami a magyarországi települési szilárd hulladék mindössze 10 százaléka alatti mennyiség. A technológia kulcseleme az RDF (refuse-derived fuel) előállítása, amely során a hulladékból másodlagos tüzelőanyagot nyernek. Ezt az anyagot elégethetik, vagy biomasszával keverhetik, sőt, a cementgyártás során is hasznosítható.

A hulladékhasznosítók örök kihívása, hogy a környék lakói a keletkező bűz és hanghatások miatt nem lelkesek, mindig elindul a nimbyzés (not in my backyard, azaz "csak ne az én udvaromban"). Százhalombatta annyiban azért jó választás, hogy ebben a városban már van minden, mint a búcsúban (gázerőmű, olajfinomító), egy újabb egység nem olyan feltűnő. Igaz, ha valaki egy prezentációban megnézi, hogy a hulladékhasznosítás során hányféle kibocsátásra kell figyelni (ilyen a por, a sósav, a hidrogén-fluorid, a kén-dioxid, a higany, az arzén, a kadmium vagy az ólom), aligha örülne egy közeli hulladékégetőnek.

A fejlődés elengedhetetlenül fontos ebben a kérdésben is. Jelenleg Magyarországon a hulladékok jelentős részét sajnos még mindig csak elássuk. Ha a MOHU képes lenne megduplázni a hulladékhasznosító kapacitását, az már komoly előrelépés lenne. Mindazonáltal a legideálisabb megoldás természetesen az, ha a hulladékokat anyagában tudjuk újrahasznosítani.