"Amikor egy kisgyermek vidáman, nyitott tenyérrel integet, az számunkra a siker egy csodás pillanata." - A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál varázslatos dolgokat élünk át.

Tenyérnyi világ a Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálat falai között – Fotó: Katona László

Hétköznap reggel egy terézvárosi bérházba érkezünk. Kinn novemberi hideg van már, de benn, egy nagypolgári lakásból kialakított bensőséges hangulatú "játszótéren", mosolygós női csapathoz érkezünk. A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál járunk, az intézmény több mint harmincéves múltra tekint vissza. Nevét alapítójáról, Tunyogi Erzsébetről kapta; akinek bekeretezett fényképe az előtérben fogadja az ide betérőket. Hogy ki is volt ő, arra még visszatérünk...

Egy izgalmas, spontán körbevezetés keretében fedezem fel a teret, ahol bordásfalak, gumilabdák, mozgatható falépcsők, minitrambulinok, gyerekjárművek és rengetegféle játék fogad. A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál a komplex korai fejlesztés áll a középpontban, amely magában foglalja a tanulási képességek fejlesztését és a szenzomotoros tréninget. Továbbá, akiknek szükségük van rá, konduktív pedagógiai vagy logopédiai támogatásban is részesülhetnek. A szolgáltatás 3 hónapos kortól 3, sőt akár 6 éves korig is elérhető, így a gyerekek és szüleik számára széleskörű lehetőségeket kínál.

Leggyakrabban koraszülöttek, agyvérzésen átesett babák, megkésett mozgás-, illetve beszédfejlődéssel küzdő gyerekek járnak hozzájuk.

Idő van, szép lassan 9 óra is elmúlt már, megérkeztek az első csoport résztvevői. Az egyik szobában a három év körüli Léna, Nati és Gabó, valamint anyukáik kis asztal köré gyűlnek. A lámpák kialszanak, csak a diavetítő fénye világít, különös utazás veszi kezdetét, a gyógypedagógus mesélni kezd. A diafilmen egy bálnafiú történetét ismerhetik meg a kicsik, majd a sötétségből újra világosság lesz. Innentől a gyerekek már nemcsak hallgatói, hanem szüleik ölében ülve aktív résztvevői is a foglalkozásnak, ami a tél köré épül: mikulásbábuval, színes, fából készült játékszaloncukrokkal és hóemberrel.

"Lassan lépked, vastag a hó, siess, siess télapó" - csendül fel a mondóka. Közben a gyerekek, szüleik és a foglalkozást vezető gyógypedagógusok együtt dolgoznak, folyamatosan kihívások elé állítva magukat. Felfedezik a színek világát, különféle formákból tornyokat építenek, és ujjaikkal szabadjára engedik kreativitásukat a festés során.

A sötétség sosem teljes, és a gyerekek mindig biztonságban érzik magukat szüleik, anyukájuk és apukájuk mellett. Tunyogi Erzsébet innovatív ötlete az, hogy a foglalkozásainkat fénnyel indítsuk, hiszen ez a terápiás környezetben jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a foglalkozások során tanultak mélyebben beépüljenek. A fény emellett serkenti az idegrendszert is. Ezért szoktuk ajánlani, hogy a gyerekek minél kevesebb időt töltsenek a tévé vagy más képernyők előtt, mivel ezek erős vizuális fényingert jelentenek – meséli később Berkes Bianka gyógypedagógus.

A 45 perc végére sokan már kimerültek, ami teljesen érthető, de most még csak a fejlesztés második szakasza következik. A nagyobb tornaszobában következik a gyógytorna, hivatalos nevén szenzomotoros mozgásfejlesztő foglalkozás. Ekkor a kis csapat tagjaihoz Bence és apukája is csatlakoznak, így még izgalmasabbá válik a program.

Először egyensúlyfejlesztő eszközökön hintáznak, billegnek, forognak, majd körbe állnak és egymásnak adogatják a labdákat, a nagy gumilabdákból végül hóember épül.

Ez a tevékenység segíti a gyerekeket abban, hogy figyelmet fordítsanak egymásra, és mire elérik az óvodás kort, már tapasztalatot szereznek a közösségi élmények terén.

A zenei aláfestés dallamai mellett a gyógytornászok folyamatosan irányítják a szülőket a gyakorlatok során. "Azonnal hozd be a térded, ezt meg kell tartanunk!" - javasolja az egyik szakember Léna édesanyjának, miközben a terpeszülést nyújtott lábbal gyakorolják. A gyerekek végül szülői támogatással kezdenek el mászni a bordásfalon, a cél pedig az, hogy elérjék a sokadik fokra akasztott csengettyűt. Olyan ez, mint egy karácsonyfa díszítése...

"Mi történik akkor, ha valamelyik gyermek nem akar részt venni, esetleg sír, vagy fáj neki egy mozdulat?" - kérdezem Szabados Kingától, a foglalkozás vezetőjétől. "Kihívást jelent, amikor egy gyerek a könnyekig eljut, de fontos megérteni, hogy a Tunyogi Gyógyító Játékterápia alapvetően nem okoz fájdalmat. Célunk, hogy a gyerekek aktívan részt vegyenek, és nyújtózkodjanak a saját határaikon belül. Gyakran annyira belemerülnek a játékba, hogy észre sem veszik, amikor éppen egy belső combnyújtást végeznek. Minden gyermekben a lehetőségek legjavát szeretnénk kiaknázni" - válaszolja a gyógytornász.

Sok esetben találkozunk olyan kisbabákkal, akik már az anyaméhben, vagy a születés pillanatában agyvérzésen estek át, illetve dongalábakkal jönnek világra. Emellett itt vannak a koraszülöttek is, akik közül néhányan egészen extrém koraszülöttek, akár a 24. héten világra jövők. Az értelmi sérülésekkel küzdő gyermekek, valamint a ritka genetikai rendellenességekkel élők, mint például a Down-szindrómás, Prader-Willi-szindrómás vagy Angelman-szindrómás páciensek is rendszeresen megfordulnak nálunk.

"Csodálatos élmény, amikor valaki itt kezdi el felfedezni a járás örömét. Számunkra már az is nagy boldogságot jelent, ha a sok-sok gyakorlás után képes az egyik kezére támaszkodni, hiszen mi ismerjük az útját, ahonnan indult." – osztja meg gondolatait a gyógytornász.

A legtöbb esetben a gyerekek elérhetik azt a szintet, hogy részt vehessenek egy átlagos óvodai programban. Azonban nem mindenki számára a hagyományos óvoda a legideálisabb választás; sokkal inkább az a legfontosabb, hogy a gyermek saját szükségleteihez és állapotához legjobban illeszkedő intézménybe kerüljön. Néha azonban a szülőknek nehezen megy az elfogadás, hogy egy harmincfős óvodai csoport nem feltétlenül biztosítja a gyerekük egyéni igényeit és fejlődését.