Természetesen! Itt egy egyedi változat az "Arany Tímea interjú" szövegről: --- **Interjú Arany Tímeával: Egy Új Perspektíva a Művészetben** Az interjú során Arany Tímea, a kortárs művészet kiemelkedő alakja, megosztja velünk gondolatait és inspirációit

Arany Tímeát 2013-ban Az ének iskolája című műsorban ismerhették meg a tévénézők, a Madách Színház nézői pedig már több mint két éve láthatják a körúti zenés színház számos előadásában. Ő a Pretty Woman Vivianje, Christine Az Operaház Fantomjában és Eponine A nyomorultakban, néhány hónapja pedig egy 24 órás főszerepben is bizonyíthat, egy kiskutya büszke gazdija lett.

Lehet, hogy sztereotípia, de az óvodás kislányok közül sokan hercegnők szeretnének lenni. Te is az akartál?

Óvodás koromból csupán néhány foszlánynyi emlék maradt meg bennem. Úgy érzem, hogy akkoriban csupán a létezés örömét kerestem.

Te is imádtad a Disney-mesék varázslatos világát, igaz?

Abszolút! Az összes zenés mese a szívem csücske volt. Az Oroszlánkirály videókazettán pihent a gyerekszobámban, és mindig újra és újra vissza kellett tekergetni, hogy újra átélhessem a varázslatos pillanatokat. A Herkules pedig mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben, hiszen a történelem, a mitológia és az építészet iránti szenvedélyem mind-mind benne rejlik, és az egész mese egy csodálatos egységet alkot. Suzy és Tekergő... bár nem klasszikus mese, de ennek ellenére a Rómeó és Júlia musical, valamint Az Operaház Fantomja mindig is lenyűgözött. Először a színházban láttam az utóbbit, és csak később néztem meg a filmet, ami még inkább felerősítette az élményt. Ha hercegnőhöz kéne hasonlítanom magamat, akkor mindenképpen a Neveletlen hercegnő Miáját választanám!

Elsa nem csupán a klasszikus hercegnők mintaképe; ő egy igazi különc, aki a saját útját járja.

Pont ezért áll hozzám közel. Habitusra talán Annának tűnhetek, zsizsi vagyok, de lelkileg sokkal inkább Elsa. Nyitottnak tűnök, de ez inkább csak a látszat. Amikor tizenéve megjelent ez a mese, már akkor is inkább Elsával tudtam menni.

A Jégvarázsra érkező közönség között számos gyermek található, akik számára ez az élmény egy igazi, valóra vált álomnak számít.

Talán ez a legszebb az egészben: a következő generáció szinte tőlünk kapja meg az első ízelítőt a színház varázslatos világából. Ez egyrészt hatalmas felelősséget ró ránk. Ők már kívülről ismerik a mesét, és tudják, hogyan mozognak a kedvenc rajzolt szereplőik. Különösen figyelmesnek kell lennünk, hiszen ők a legnagyobb kritikusaink. Ha sikerül meggyőznünk őket arról, hogy amit a színpadon látnak, az valóságos és magával ragadó, akkor elmondhatjuk, hogy jól végeztük a munkánkat.

Ez a történet gyermekeknek készült, de messze túlmutat egy egyszerű mesejátékon. Egy varázslatos világba vezet, ahol a képzelet határtalan, és a kalandok sosem érnek véget. A gyerekek nem csak szórakoznak, hanem tanulnak is – barátságról, bátorságról és arról, hogy a legnagyobb kihívásokkal is szembenézhetnek, ha összefognak. Ez a mese egy élmény, amely a szívüket és elméjüket is gazdagítja, miközben felfedezik a varázslatot a mindennapjaikban.

A karakterek emberiek, természetesnek kell hassanak, hiába van az előadásban beszélő hóember és jávorszarvas. Kicsit olyan, mint a Bűbáj, ami félig mese, félig élőszereplős film volt. Itt is ennek kell megtörténnie,

Alig pár év leforgása alatt már a negyedik jelentős szerepedet játszod a Madách Színházban. Kezded már valóban "magadénak" érezni ezt a helyet?

Talán most kezdem igazán felfogni, ahogy visszapillantok eddigi életemre, hogy ez a pillanat a valóság. Jelenleg 26 éves vagyok, és emlékszem, hogy 22 évvel ezelőtt, a Madách Színház nézőterén egy álom született meg bennem: az a vágy, hogy egyszer színpadon énekeljek.

Melyik előadásról van szó?

Az Operaház Fantomja egy felejthetetlen élmény volt számomra. Az emeleten foglaltunk helyet, és már érkezés előtt is a cd-t hallgattam, szinte rongyosra. Az előadás alatt teljesen belemerültem, ordítva énekeltem a dallamokat, amik már régóta a szívemhez nőttek. Anyukám előre elmagyarázta, hogy miről szól a történet - persze, nem épp egy négyéves gyerek meséje, de ez csak még izgalmasabbá tette. (nevet.) Csupán tizenkét éves voltam, amikor egy videón énekeltem a "Gondolj rám" című számot angolul. Akkor már éreztem, hogy ez az egész valami különleges számomra. Bár más irányba indultam el, a zene világában kezdtem tanulni, és nem is voltak színházi ambícióim. Aztán a Covid alatt, amikor minden megváltozott, először léptem be a Madách színház kulisszái mögé, egy casting során éppen a "Let It Go"-t énekeltem. Ez az emlék nemrégiben jutott eszembe, és most, amikor már tényleg Elsát játszhatom, úgy érzem, hogy minden egyes pillanat, ami idáig vezetett, értelmet nyert.

Ha már Let It Go, ezek nagyon nagy dalok. A Legyen hó, A nyomorultakból a Senkim már, a Pretty Womanből Vivian nagy dala... Nagy és izgalmas énekelni valók.

Nem csak izgalmasak, hanem sokszínűek is, mást kíván mindegyik dal énektechnikailag. Szeretem a változatosságot. És szeretem magát a zenét - nem csak egy-egy műfaját. Szeretek elmerülni mindenféle dologban. Fura lesz ez most, de nekem szükségem van nagyon feszes rendszerekre, amik rendszeresen változnak. Így jól el tudok működni. Ez most megadatott. Változatos, de van egy ismétlődő rendszere.

Ez alapján neked biztosan komfortos a hármas szereposztás rendszere is.

Természetesen, ez a különlegesség benne a legszebb. Mindenki egyedi, így a kiejtett szavak is más-más módon hatnak. Az előadás varázslata abban rejlik, hogy minden este új élmény, különösen akkor, ha a partnerem is változik két különböző napon. Ez ad egy extra izgalmat, még ha a szerep által biztos komfortérzet is megvan.

Két éve formálod meg Vivian karakterét a Pretty Woman színpadán. Érezted, hogy az általad megjelenített figura az idő múlásával érettebbé vált?

Színészi pályafutásom során rendkívül fontos volt számomra a kommunikációs készségeim fejlesztése. Gyerekként kéttannyelvű iskolába jártam, majd 20 éves koromtól egy informatikai cégnél dolgoztam, ahol szinte kizárólag angolul beszéltem. Ennek következtében a magyar nyelvvel való kapcsolatomban sokáig meglehetősen gyenge voltam, ezért az első lépés számomra az volt, hogy megtanuljam szépen, kifejezően beszélni az anyanyelvemet. Ahogy egyre több tapasztalatot gyűjtöttem az életben, úgy a szerepeimhez is egyre mélyebb megértéssel közelítek. A mondatok árnyalatait és rétegeit folyamatosan felfedezem, és ez a folyamat sosem áll meg. A rendezői keretek között való működés révén folyamatosan fejlődöm, változom, és minden egyes szerep új kihívások elé állít, amelyek révén újra és újra felfedezem a szavak erejét.

Itt van velünk a kiskutyád is, nincs még féléves. Végigkísérte a Jégvarázs próbafolyamatát veled. Gazdiként helytállni és a színházban is bizonyítani mennyire nagy kihívás most neked?

Mindent ki kell találnom előre. Mikor, mennyi időre hagyhatom magára. Ott a kisállat-figyelő kamera, rá tudok nézni. De ha hosszabb ideig vagyok távol, segítséget kell kérnem, például anyukámtól. Sokkal jobban meg kell terveznem előre mindent. De nem bánom, nagyon tudok örülni annak, ahogy hazavár. Már tudja, hogy visszajövök, megszokta a rendszert. Kap indulás előtt egy kis rágcsát. (nevet.)

Ha már a jutalmazásról van szó, mivel szoktad megjutalmazni önmagadat?

A csend a számomra a legnagyobb kincs. Nincs is annál megnyugtatóbb, amikor elvonulhatok a világ zajától, és egy pillanatra eltűnnek a külső ingerek, a fejem pedig mentesül a folyamatos információáradattól. Az utazás számomra igazi szenvedély; az építészet és a történelem mellett a természet csodái is elbűvölnek, és szeretem felfedezni a világ rejtett zugait túrázás közben. Ha csupán egy órám marad, és nem tudok hosszú kirándulásra indulni, akkor is megtalálom a módját, hogy elmerüljek a csendben, és élvezzem a pillanatot.

Mit tervezel a Jégvarázs premierje utáni időszakra?

A kutyusom elérte azt a szuper izgalmas kort, amikor már eljárhatunk kutyaoviba és kutyasuliba. Erre mindenképpen időt fogok szánni, hiszen ez nemcsak neki, hanem nekem is remek lehetőség a közös élményekre. A zenész énemnek pedig hatalmas élmény volt az MVM Dome-ban megrendezett Depeche Mode koncert. Igaz, hogy korábban már ismertem néhány ikonikus dalt, de most, hogy mélyebbre ástam a zenéjükben, felfedeztem, mennyire szeretem őket. Az érzelmi mélység, amit a zenéjük közvetít, rendkívül lenyűgöző; éppen ezért annyira sokszínűek a lemezeik. Én is hasonlóan gondolkodom a zenéről: nem zárom magam egyetlen stílusba sem. Az érzelmek teremtik meg a zene varázsát, és ez teszi minden egyes dallamot egyedivé.

Ez a kettősség igazán lenyűgöző: a Jégvarázs varázslatos világának fényei és a Depeche Mode mély, sötét dallamai együtt alkotnak egy különleges harmóniát.

Halak csillagjegyű vagyok, és úgy érzem, mintha az élet két irányt mutatna: az egyik hal jobbra, a másik balra úszik. Az elszigeteltségemet az elszántságomban találom meg, míg a Depeche Mode zenéje a lázadó énem szárnyalását hozza el számomra. Két ellentétes pólus vagyok, mindkét világban otthon érzem magam.