Kondicionálva vagyunk arra, hogy a húsevés révén értelmezzük a világot. | 24.
A húsfogyasztás mélyen beágyazódott az emberi társadalmak szövetébe, és talán észre sem vesszük, mennyire formálja intézményeinket, identitásunkat és mindennapi életünket. A növényi alapú táplálkozásra való áttérés számos előnyt kínál, legyen szó közegészségügyi, környezetvédelmi vagy állatjóléti aspektusokról. Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden egyes embernek vegánná kellene válnia. Már az is elegendő lenne, ha mindenki saját lehetőségeihez mérten átgondolná a táplálkozási szokásait és a hozzáállását. E témában interjút készítettünk Dr. Melanie Joy-jal, aki a karnizmus fogalmát megalkotta, és mélyebb bepillantást nyújt e komplex kérdéskörbe.
Április 12-13-án Budapest szívében a Magyar Vegán Egyesület rendezésében különleges kommunikációs workshopokra került sor, melyeket Dr. Melanie Joy, a neves amerikai szociálpszichológus és vegán aktivista vezetett. Joy, aki a "Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket?" című provokatív könyv szerzője, a karnizmus fogalmával vált nemzetközileg elismertté. Előadásai során a társadalmunkban uralkodó, az állati termékek fogyasztását igazoló ideológiai alapokat boncolgatta, ezzel új perspektívát nyújtva a résztvevők számára.
Többek között ezekre a kérdésekre kerestünk választ a szakértővel a budapesti tartózkodása során.
Egy különleges emlék elevenedik meg bennem, amikor visszagondolok arra az időszakra, még 2020-ban, a Covid-világjárvány előtti időszakra. Akkoriban Budapesten tartottam egy képzést, amely tele volt izgalommal és új lehetőségekkel.
Valószínűleg tisztában van vele, hogy hazánk híres a húsfogyasztásáról, és globális összehasonlításban is kiemelkedő az egy főre jutó húsfogyasztásunk. A hús nem csupán táplálék számunkra, hanem kulturális identitásunk alapvető része: a disznóvágás például sok helyütt igazi ünneppé nőtte ki magát. Egy ilyen környezetben vegánként élni kihívásokkal teli, de nem lehetetlen. Először is, fontos, hogy tájékozódjunk a helyi vegán lehetőségekről: éttermek, bolt kínálatok, valamint közösségek, amelyek támogatják a vegán életmódot. Készíthetünk saját ételeket is, hiszen a hagyományos ételek vegán változatai izgalmas alternatívát nyújthatnak. Továbbá, a nyitott kommunikáció kulcsfontosságú: ha megosztjuk az emberekkel az étkezési szokásainkat, talán ők is nyitottabbá válnak az alternatív megoldásokra. Végül, érdemes keresni a vegán közösségeket, ahol tapasztalatokat oszthatunk meg, és támogathatjuk egymást a mindennapi kihívások leküzdésében.
A lehetőségek száma folyamatosan bővül, és a magyar konyha ízvilága igazán lenyűgöző. Tegnap este egy vegán étteremben élveztem a gulyást, amelyet a klasszikus, páratlanul ízes paprikás fűszerezés jellemzett. A hús helyett szeitán és krumpli került a tányérra, ami különös élvezetet nyújtott. A szállodában pedig elérhető a zabtej és a növényi barista tej, ami tökéletes kiegészítője a reggeli kávénak.
Azt látom és hallom, hogy egyre többen támogatják a növényi alapú étkezést, az emberek tudatosabbá válnak. Amikor öt éve itt jártam, rengeteg interjúm volt, és bár az újságírók nem voltak vegánok, nagyon is nyitottnak mutatkoztak. Az ilyen embereket vegán szövetségeseknek nevezem, mert támogatják az ügyet.
Berlinben élek, tapasztalataim szerint a magyarok beszédesebbek, közvetlenebbek, barátságosabbak, ez pedig az ételek iránti rajongásukkal, az elképesztő ízekkel és textúrákkal együtt megalapozza, hogy vegánként ne nagyon legyen panaszom.
Valószínűleg már találkozott olyan térképekkel, amelyek az egy főre jutó húsfogyasztást országonként ábrázolják. Az ilyen térképeken a színek melegedése egyúttal a fogyasztás mértékét is jelzi: minél élénkebb a szín, annál magasabb az érték. Az északi félteke, beleértve Magyarországot, valamint Ausztrália és Dél-Amerika területei általában vörös árnyalatúak, míg Afrika, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia jelentős részei sárga vagy kék színnel vannak jelölve. Mit is mond ez mindannyiunkról?
Az adatok részben gazdasági tényezőkre utalnak, akadnak régiók, amelyek előnyösebb helyzetben vannak, így lakói több állati eredetű táplálékot tudnak fogyasztani. Ezen termékek egy részét ironikus módon a déli féltekén állítják elő, majd északra szállítják a gazdag fogyasztóknak. Fontos faktor továbbá az északi területek tradicionális konyhája, a magas hústartalom.
A húsevés világszerte, különösen Európában és az Egyesült Államokban, fokozatosan csökken, ahogy egyre többen válik tudatossá az állati eredetű termékek egészségügyi, környezeti és állatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban. Ugyanakkor bizonyos régiókban éppen ellenkezőleg, a húsfogyasztás növekedésnek indul. A nagy agrárvállalatok, akárcsak a dohányipar, exportálják a problémáikat azokba a területekre, ahol az emberi, állati és környezetvédelmi jogok védelme gyengébb.
