"Az immense forráshiányt közösen igyekszünk leküzdeni" - már csupán aprópénz jut a független színházi társulatoknak.

Idén is elmaradt a Kulturális és Innovációs Minisztérium bőséges támogatása a független társulatok számára. Felmerül a kérdés, hogy a működési és szakmai programokra pályázat révén kapott szimbolikus támogatás mennyire elegendő, és a nyertesek miként tervezik felhasználni ezeket az eszközöket. Ennek érdekében intézmény- és társulatvezetőket kérdeztünk meg, hogy feltérképezzük a helyzetet.

Ahogyan tavaly, úgy az idei évben is 830 millió forint értékben osztott vissza nem térítendő támogatást a Kulturális és Innovációs Minisztérium. E támogatások célja, hogy támogassák a minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek működését és szakmai programjaik megvalósítását a 2025. március 1. és 2026. február 28. közötti időszakban. A pályázati lehetőségek hat különböző kategóriában voltak elérhetők, így a rendelkezésre álló összeg a budapesti és vidéki független színházak, táncegyüttesek, zeneművészeti csoportok, valamint szabadtéri, nemzetiségi és befogadó színházak között került elosztásra.

A keretösszeg, akárcsak az előző évben, 286 millió forintot biztosít a minősítéssel nem rendelkező budapesti színházak, táncművészeti szervezetek és forgalmazók számára. A színházi pályázók között ebből az összegből 125 millió forint kerül elosztásra. A táncművészeti szervezetek 66 millió forinthoz jutnak, míg a forgalmazói kategóriában indulók számára 95 millió forint áll rendelkezésre. A nyertesek a támogatást a pályázati feltételek szerint működési költségek fedezésére, szakmai programok végrehajtására és jelentős értékű eszközbeszerzésre használhatják fel.

Az inflációt is számításba véve, határozottan kijelenthető, hogy az idei keretösszeg jelentősen alacsonyabb lesz, mint tavaly. Pedig már akkor is kérdéses volt, hogy az egyes független előadó-művészeti szervezetek számára juttatott támogatás mennyire elegendő, hiszen az éves költségvetés szempontjából nem igazán volt mérvadó az egy pályázóra eső összeg.

Az április 30-án nyilvánosságra hozott döntési lista alapján idén összesen 34 fővárosi színházi és táncművészeti egyesület részesült támogatásban, amely 2 millió és 24 millió forint között mozog. Hat szervezet a legkisebb, 2 millió forintos támogatásban részesült, míg négy szervezet legalább 20 millió forintot kapott.

A pályázatok elbírálására kialakított szakmai kuratóriumok összetétele kategóriánként változó volt. A budapesti székhelyű szervezetek által benyújtott anyagok értékelését végző csapat egy részletes összefoglalót készített a munkafolyamatukról, a főbb döntési szempontjaikról és a felmerült nehézségekről, amelyet nemrégiben a Revizor publikált.

Ez arra világít rá, hogy a kuratóriumi tagok - akik összesen 47 fővárosi pályázat értékelésében vettek részt - meglehetősen nehéz helyzet elé néztek. Pozitívumként emelték ki, hogy a KIM által biztosított 286 millió forintos keretösszeg nem csökkent az előző évhez képest. Ugyanakkor, ahogy arra rámutattak, ez az összeg csupán 68 garantált bérminimumra bejelentett szakember éves juttatásának fedezésére elegendő. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a pályázó szervezeteknél ennél jóval több, mint 2300 munkavállaló tevékenykedik.

A beszámolóból kiderül az is, hogy a pályázatok elbírálásakor figyelembe vett szempontok meglehetősen sokfélék. Elvárás például a szervezetek költségvetésének átlátható formában való közzététele, a koherens állásfoglalás, a pályázók más művészekkel való együttműködése csakúgy, mint a közpénz hatékony felhasználása. A feltételek közé tartozik a relatíve magas előadás- és nézőszám, valamint a naprakész, működő archívumot is tartalmazó honlap is. Mivel a szigorú kritériumoknak egyre kevesebb előadó-művészeti szervezet tud megfelelni, a pályázók száma évről évre csökken. És hogy mindezek ismeretében megéri-e a macera? Az Mfor.hu által megkérdezett társulatok és szervezetek szerint igen. Mert jelenlegi helyzetükben nem engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak még egy esetenként jelképes összegről sem.

Marcsa Barbara, az egyetlen budapesti zsidó színház, a Gólem ügyvezetője úgy véli: sok kicsi sokra megy; és ez az, ami miatt a független előadó-művészeti szervezetek még a legminimálisabb támogatásokra is rendszeresen pályáznak. Idén hárommillió forintot kaptak, ami félmillióval kevesebb, mint tavaly, és ami elmondása szerint a színház munkatársainak egyhavi bérét sem fedezi. Más megközelítésből: körülbelül arra elég, hogy télen kéthavi villanyszámlát ki tudjanak fizetni belőle. Az éves költségvetésük nagyságrendileg százmillió forint, vagyis az elnyert támogatás ennek három százaléka. "De még ezért is érdemes pályázni, mert az ilyen kis összegekből áll össze az éves keretünk" - magyarázta. Ők abból a szempontból szerencsés helyzetben vannak, hogy működésükből kifolyólag eleve megfelelnek a pályázati feltételeknek: nem végeznek a támogatásért cserébe plusz tevékenységet, amit egyébként nem szeretnének.

A kérdésre, hogy mi segíthetne érdemben és tartósan a független társulatok helyzetén, Marcsa Barbara elmondta: a támogatási keret drasztikus emelése, vagy olyan intézkedések bevezetése, amelyek lehetővé tennék, hogy több bevétel maradjon az intézményeknél. Véleménye szerint nagy szabadságot és önállóságot adna a területen dolgozóknak például a TAO visszaállítása vagy a színházjegyek áfájának csökkentése.

És hogy miért érné meg mindez az államnak? "A független előadó-művészeti szervezetek többnyire ugyanolyan közfeladatot ellátó, közhasznú szervezetek, mint a nagyobb intézmények. Ám sok esetben pont a kicsi szervezetek olyan rugalmasak, hogy képesek eljutni azokra a helyekre, ahova a nagyobb intézmények nem - hogy ott kifejtsék művészeti, kulturális hatásukat" - hangsúlyozta a Gólem Színház ügyvezetője.

Vannak olyan társulatok, amelyeknek a pár millió forintos támogatás is létszükséglet, mert legalább néhány hónapig fellélegezhetnek. A 2008-ban létrejött Willany Leó Improvizációs Táncszínház ötmillió forintos működési támogatáshoz jutott a pályázat révén. "Az összeg jelképes, de segítségével decemberig túlélhetünk" - mesélte az Mfornak Grecsó Zoltán koreográfus-táncpedagógus, a Willany Leó alapítója. Mint mondta, mindannyian rendkívül alacsony fizetésért dolgoznak: az állandó munkatársak jellemzően 150 ezer forint körül keresnek havonta, amiért "számolatlanul végzik a munkájukat". Szabad óráikban pedig, amikor nem táncolnak, máshol dolgoznak, hogy meg tudjanak élni.

Grecsó Zoltán véleménye szerint alapvetően két út áll előttük: vagy pályáznak a legapróbb támogatásokra is, vagy bezárják a boltjukat. Az utóbbi esetben azonban egyikük sem tudná folytatni azt, amiért igazán lelkesednek. A jelenlegi helyzetükkel kapcsolatban nem lát mindent sötéten, de tisztában van a körülményekkel. Független improvizációs táncszínházként egyre kevesebb lehetőség kínálkozik számukra. „Ma már nem létezik olyan művelődési ház, amely megengedhetné magának, hogy például a tánc világnapja alkalmából előadást szervezzen. Csak a jegybevétel alapján tudunk valamilyen szerződéses megállapodást kötni játszóhelyekkel, és sajnos elképzelhetetlen, hogy 'csak úgy' meghívjanak minket. A kulturális szektor óriási forráshiánnyal küzd, és ezt próbáljuk egymáson levezetni, ami rendkívül nehéz helyzeteket teremt” - tette hozzá.

Nincs külön személyzetük vagy költségkeretük arra, hogy más alternatívákat találjanak az extra bevétel megszerzésére, például egy forrásteremtő fundraising kampány elindítására.

"Nálunk az a helyzet, hogy időről időre megbeszéljük: bírjuk-e, akarjuk-e ezt. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de Noé bárkájának aposztrofáljuk magunkat: akik 21 táncművésszel dolgozva folyamatosan lehetőséget próbálnak biztosítani a Budapesten élő szabadúszó táncművészeknek a megmutatkozásra, koreografálásra, alkotásra" - vázolta törekvéseiket Grecsó Zoltán. Mint mondta, ennél több embert már nem tudnak foglalkoztatni. Így is szerencsésnek mondhatja magát, aki évadonként egy próbafolyamatban részt vehet, mert többre nincs lehetőség. (Összehasonlításképpen elmondta: aktív táncos korában, tíz éve még egy évadban hat próbafolyamatot teljesített).

"Azért tartunk ki, és azért gondoljuk, hogy akkor is folytatjuk, ha azt érezzük, hogy jobb lenne meghúzni a saját határainkat, mert különben még drasztikusabban csökkenne a lehetőségeink száma. Persze az is egy fontos szerepvállalás lenne, ha azt mondanánk: eddig és ne tovább" - fogalmazott a táncművész.

Az idei pályázati eredményeket ugyan nem érinti, de a jövőre nézve kedvezőbb képet fest, hogy a Fővárosi Közgyűlés néhány napja megszavazta a működési támogatás összegének emelését, mégpedig a 2020. évi szintre - írta meg a Revizor. Ez azt jelenti, hogy a pályázati keret 2029-ig 533,5 millió forint lesz. Ami nagy előrelépést jelenthet a független előadó-művészeti szervezeteknek még akkor is, ha hat évvel ezelőtt ez az összeg jóval többet ért.