Fedezd fel a tavaszi szünet varázsát a természet ölelésében! Íme egy egyedi bakancslista ötlet: 4+1 titkos, ősi szentélyerdő Magyarország szívében. Merülj el a nyugodt erdőkben, ahol a múlt szelleme és a természet csodái találkoznak. A cikkben bemutatott

Ahogy egy erdő öregszik, úgy egyre valószínűbbé válik, hogy gazdag élővilágnak ad otthont. Az ilyen helyek turisztikai vonzerejét sem szabad alábecsülni, hiszen ki ne szeretne olyan érintetlen tájakra eljutni, ahol az öreg erdők különleges, mesebeli fáikkal várják a látogatókat? A szentélyerdők felfedezése nem pusztán térképek vagy útikönyvek lapjain történik; sokszor a város határán, mély szurdokvölgyekben, meredek hegyoldalakon, vagy akár az Alföld rejtett tanyavilágában bukkanhatunk rájuk. Ezek a helyek igazi kincsek, ahol a természet varázslatos szépsége és gazdagsága egyedülálló élményeket kínál.

A WWF Magyarország felkérésére egy erdészekből és ökológusokból álló munkacsoport dolgozta ki azokat az irányelveket, amelyek alapján beazonosíthatók hazánk kiemelkedő természetvédelmi értékkel bíró erdői. Ezen erdők "legjeit" nevezzük szentélyerdőknek. Fontos azonban, hogy a térképen szereplő szentélyerdőként feltüntetett helyszíneket azért fenntartással kezeljük. Ugyanis nem minden esetben egyértelmű, hogy ezek a területek valóban érintetlenek, mivel több helyszín is jelenleg művelés alatt áll. Előfordul, hogy állami erdők, amelyek nem tartoznak a Natura 2000 hálózatba, és más természetvédelmi oltalom alatt sem állnak. Sőt, gyakran a legkevésbé kedvező, vágásos üzemmódban kezelik őket, így könnyen előfordulhat, hogy bár a térképen még szentélyerdőként szerepelnek, valójában már jelentős mértékben átalakultak.

A WWF által közzétett információk szerint az osztrák határ közelében, Pornóapáti és Nárai között terül el egy különleges erdőség, ahol egy több mint 200 éves tölgyerdő található a Pinka-síkon. Ez a síkvidéki tölgyes manapság már igazi ritkaságnak számít Európában. Miközben izgatottan indultunk el felfedezni ezt a csodás helyet, sajnos csalódással kellett szembenéznünk: a hatalmas állami erdőben alig akadt néhány ősi tölgyfa, míg a poros erdészeti úton több helyen is felhalmozott, kivágott és felhasogatott rönkök várták a szállítást. A természet kincseinek megőrzése helyett úgy tűnik, hogy a faipar dominálja a tájat.

A hivatalos statisztikák szerint Magyarország területének több mint ötödét erdő borítja. Az elmúlt évszázad során az erdőterület folyamatosan - hol gyorsabban, hol lassabban - növekedett, és 2006-ban el is értük a kétmillió hektáros határt, amit országos sikernek könyveltek el. Ha azonban a számok mögé nézünk, egészen más kép rajzolódik ki. A kétmillió hektárnyi erdőből csupán néhány ezer hektár (!) emlékeztet a hajdanvolt természetes erdőkre. Olyan maradványerdőkről van szó, ahol nemcsak a fafajösszetétel tükrözi az adott tájra jellemző viszonyokat, hanem a fák valamennyi korosztálya megtalálható - ez a természetes folyamatok zavartalan működését jelzi. Ezeken a területeken előfordulhatnak 140-200 éves vagy annál is idősebb fák, emellett az erdei élővilág szempontjából kiemelten fontos holtfa is jelentős mennyiségben van jelen.

Sajnos ezek az erdők, amelyek még megőrizték természetes állapotukat, a teljes terület csupán egy százalékát sem teszik ki. Más szavakkal, hazánk erdőterületeinek több mint 99%-án hiányoznak azok az ősi, természetes jellemzők, amelyek valóban a biodiverzitás és az ökológiai egyensúly megőrzését szolgálnák - hívja fel a figyelmet Gálhidy László, a WWF Magyarország szakértője a cikkében.

A hazai erdőterületek jelentős részét faültetvények és úgynevezett kultúrerdők alkotják: 460 ezer hektár akácos, 280 ezer hektár telepített nemesnyáras és fenyves. Ezek többnyire idegenhonos fafajokból, egykorú állományból állnak, amelyeket rendszeresen tarvágással kezelnek - ökológiai és természetvédelmi szempontból tehát nem tekinthetők teljes értékű erdőnek.

Bár a hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy az erdők fele őshonos fafajokból tevődik össze, ezek közül sok terület erőteljesen megváltozott, vagy másodlagos állományként alakult ki. Az egy millió hektáros őshonos erdőterületből körülbelül 450 ezer hektár fiatal erdő vagy vágásterület, amely még nem bír a fejlett erdők gazdag biológiai sokféleségével és ökológiai értékeivel.

A valóban "érett" erdők, amelyek gazdag és sokszínű élőhelyet kínálnak az erdei élőlények számára, körülbelül 680 ezer hektáron terülnek el. Ezek a területek azonban gyakran kedvezőtlenebb biológiai sokféleséggel rendelkeznek, mivel hiányoznak belőlük a természetes ökoszisztéma stabilitását biztosító kulcsfontosságú elemek, mint például a vastag holtfa vagy a koros fák.

A 140 évesnél idősebb fák számottevő jelenléte mindössze 15 ezer hektáron figyelhető meg - elszórtan az ország különböző pontjain. Valóban természetes, sokkorú, öreg erdőből pedig alig 20-25 kisebb, legfeljebb néhány tízhektáros folt maradt fenn. Ez azt jelenti, hogy a természetközeli erdők Magyarországon gyakorlatilag eltűntek.

A legidősebb erdők között a tölgyfák dominálnak, különösen négy jellegzetes fajtájuk: a kocsányos, a kocsánytalan, a cser- és a molyhos tölgy. Ezek a fák széleskörűen elterjedtek, és hazánk erdős területeinek mintegy hetvenezer hektárját borítják, a síkságoktól egészen az alacsonyabb hegyvidékekig. Azonban a síkvidéki, idősebb erdők drámai csökkenésen mentek keresztül, mivel a történelem folyamán jelentős mértékű erdőirtás sújtotta őket. Ezzel szemben a hegyvidékek magasabb részei viszonylag jobban megőrizték természetes állapotukat, így a bükkösökből körülbelül 30 ezer hektárnyi idősebb állomány maradt meg.

Természetesen számos más őshonos fafajunk is elérheti, vagy akár meg is haladhatja a százéves kort – elég, ha csak az impozáns, több száz éves hársakra gondolunk, amelyek büszkén őrzik egy-egy település történelmét. Ugyanakkor azok az erdők, ahol például gyertyán, erdei fenyő vagy más egzotikus fajok alkotják az idősebb állományokat, általában kisebb területeken terpeszkednek, és jellemzően emberi beavatkozás révén alakultak ki.

A válasz egyértelmű: igen, bár az idősebb erdők száma korlátozott, és többségük védett területeken helyezkedik el. Az idősebb erdők körülbelül fele nemzeti parkokhoz vagy tájvédelmi körzetekhez tartozik. Különösen figyelemre méltó, hogy a Duna-Ipoly és a Bükki Nemzeti Park mindkettő több mint tízezer hektárnyi, legalább százéves erdőt őriz. A Zemplén, a Vértes és a Mecsek vidékén négy-ötezer hektárnyi ilyen korú erdő található, míg a Budai-hegység, az Őrség, a Mátra és a Bakony területein körülbelül két-háromezer hektárnyi állomány képviselteti magát. Továbbá, az ország különböző részein kisebb, néhány száz vagy akár néhány tízhektáros idősebb erdőfoltok is előfordulnak, ezek gyakran védett területek részei.

Érdemes kiemelni, hogy számos város, mint például Miskolc, Pécs, Esztergom vagy Kőszeg környékén jelentős, ötszáz hektárt meghaladó, idős erdők bújnak meg. Ezek a területek elsősorban kirándulóerdőként funkcionálnak, így a természetbarátok számára könnyen megközelíthetők. Budapesten, különösen a II., III. és XII. kerületekben, több mint hatszáz hektárnyi százéves erdő terül el, melyek közül a legismertebb a Normafa környékén található zöldterület.

A Debreceni Nagyerdő igazi gyöngyszem a természetvédelmi szempontból, hiszen hazánk első védett területének számít, amely 200 hektáros területén ritka alföldi kocsányos tölgyeseknek ad otthont. De nem csupán a nagyobb városok környékén találkozunk értékes idős erdőkkel; a kisebb települések, mint például Visegrád, Csákvár vagy Oroszlány, szintén büszkélkedhetnek gyönyörű, öreg erdőségekkel. A természetjárók körében népszerű helyszínek, mint Bükkszentkereszt, Felsőtárkány, Gánt, Nagybörzsöny és Diósjenő, kifejezetten gazdagok ilyen természeti kincsekben, és ideális célpontok a felfedezésre vágyók számára.

Hazánk legnagyobb, fokozottan védett, érintetlen erdőterülete Kemence és Perőcsény között húzódik: a Csarna-völgy. Ez az elszigetelt, vadregényes vidék több száz hektárnyi, százévesnél idősebb tölgy- és bükkállományt rejt - igazi szentély a természet szerelmeseinek.

A WWF Magyarország weboldalán egy interaktív térképes kereső áll rendelkezésünkre, amely megkönnyíti a tájékozódást. Lehetőségünk van arra, hogy különféle szűrőket alkalmazzunk: kereshetünk elhagyott, engedélyköteles kiserdőket, fokozottan védett vagy éppen erdőrezervátumként nyilvántartott területeket, de akár városi erdők vagy jól jelzett túraútvonalakkal rendelkező helyszínek közül is válogathatunk. Most kifejezetten az utóbbi típusú erdőket emeljük ki, bemutatva olyan varázslatos helyeket, amelyek felfedezésre várnak. Ezek bármelyikünk számára elérhetők, csupán egy kényelmes túracipőre és egy kis felfedező kedvre van szükség.

A Dunántúli-középhegység szívében, a Magas-Bakony egyik leglenyűgözőbb idős erdőfoltjában találkozhatunk a természet csodáival. Itt, a Kőris-hegy és a Gerence-patak között, egy közel 160 éves bükkös és hegyi juharos állomány terül el, amely a látogatókat magával ragadja. A 25 hektáros, fokozottan védett szurdokvölgy a Boroszlán-tanösvény részeként híres, és különleges ökológiai értéke miatt élvezi a fokozott védelmet. Bár nem tartozik a nemzeti parkok sorába, a terület állami tulajdonban áll, és kiemelt figyelmet kap, mivel faanyagtermelés céljából nem hasznosítják. Az itt élő fák életkoruk alapján, 140 és 220 év között, a természetes erdők páratlan példáit kínálják, tanúsítva a természet időtlen szépségét és gazdagságát.

Útvonal ajánlás: Bakonybélből indulva, az Odvaskő étterem parkolójából a kék kereszten haladva, felfedezhetjük a tanösvényt. Fontos, hogy az ösvényről ne térjünk le!

Hazánk egyik legidősebb síkvidéki erdeje különleges hírnévnek örvend a tavaszi tőzikék lenyűgöző virágzásának köszönhetően. A 20 hektáros terület a Répce árterén terül el, láprétek ölelésében, és gazdag növényvilággal büszkélkedik, ahol kocsányos tölgyek, impozáns magas kőrisek és fekete nyárak dominálnak. Ez a Nyugat-Dunántúlon található, védett státusszal rendelkező öregerdő igazi természeti kincs, amely az állami tulajdonban lévő nemzeti park részeként működik. A terület fenntartását a faanyagtermelés elkerülésével biztosítják, így a fák, melyek életkoruk 220 és 250 év között mozog, egyedülálló ökológiai és esztétikai értéket képviselnek.

Megközelítési útvonal: Csáfordjánosfáról elindulva Répceszemere felé, a falu szélétől csupán néhány száz méterre található parkoló várja az érkezőket.

A Bükk északnyugati csücskében elhelyezkedő öregerdők varázslatos együttese, amely körülbelül 800 hektáron terül el, valódi természeti kincs. Ez a terület a Bükki Nemzeti Park része, valamint a Natura 2000 védett ökoszisztémájának tagja, és itt található a Leány-völgy Erdőrezervátum is. A fokozott védettség alatt álló erdő állami tulajdonban van, és a faanyagtermelés teljes mértékben kizárt, hiszen ez a terület örökerdőként működik, ami a vágásos gazdálkodás elvetését jelenti. A fák életkora 140 és 220 év között mozog, így ez az erdő igazi ősi örökség, amely gazdag élővilágot és lenyűgöző természeti szépséget rejt magában.

Megközelítés: Szilvásváradról a sárga kereszten, vagy a Szalajka-völgyből induló turistaútvonalakon.

A Dunántúl egyik legtermészetesebb, őserdőszerű bükköse. A Zalaszántó közelében található, két 30 ha-os erdőrészlet alkotja a Tátika Erdőrezervátumot. Az 1953 óta védett, 180-200 éves fákat magába foglaló területen fakitermelés nincs.

Útvonal: Zalaszántóról indulva a kék turistajelzés mentén haladunk a Tátika várához. Kérjük, ne térjünk le az ösvényről, mert ez tilos!

Fedezd fel a különleges, 15 hektáros, idős bükkös erdőt Tormafölde közelében! Habár nem klasszikus értelemben vett őserdő, a területet impozáns, óriási fák és gazdag élőfa állomány jellemzi. 1976 óta fokozottan védett, és 1984 óta a fakitermelés teljesen megszűnt, így a természet saját ritmusában fejlődhet. Az erdődinamika nyomai egyre inkább megmutatkoznak, tanúskodva a természet erejéről és szépségéről.

A Nyugat-Dunántúl szívében elhelyezkedő, fokozottan védett öregerdő egy valódi természeti gyöngyszem. Bár nem tartozik a nemzeti parkok közé, teljes mértékben állami tulajdonban áll, és magában hordozza a történelem súlyát: a fák több mint 180 évesek, tanúi a múlt változásainak. A területet nem érinti a faanyagtermelés, így megőrizte eredeti, érintetlen állapotát. A megközelítéshez Tormafölde határából indulva a piros +, majd a piros négyszög jelzést követve, az erdőt jelző táblák mentén haladhatunk.