Dezse Balázs írásában arra reflektál, hogy miért van az, hogy a nőkről gyakran csak a szenvedés és az áldozat szerep jut eszünkbe. A társadalmi diskurzusban sokszor előtérbe kerülnek a női szenvedések, de vajon miért nem látjuk a nőket erős, boldog és öná
Egy fontos kérdés merül fel: vajon Donald Tusk, a baloldali politikai figura, valóban rákényszeríti a lengyel fejlesztőkre ezeket a kétséges ötleteket?
"Itt a nem emberek elleni rasszizmusos megszólalást most úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre. Valójában egy helyes kérdés van itt: a komcsi Donald Tusk kényszeríti rá a lengyel fejlesztőkre ezt a sok baromságot?
Na, most aztán érdemes mély levegőt venni, mert rengeteg téma vár ránk, amiről érdemes diskurálni. Kezdjük talán a nők középkori szenvedéseivel, amit valami titokzatos okból kifolyólag mostanában különösen hangsúlyoz a lengyel fejlesztőcsapat. Vajon valóban annyira borzalmas volt a nők élete a középkorban, mint ahogyan azt sokan állítják?
Bár nem rendelkezem történészi végzettséggel, a tanulmányaim és olvasmányaim alapján világosan látom, hogy a középkori nők társadalmi szerepe, valamint szenvedéstörténetük jelentősen függött az osztályuktól, lakóhelyüktől és a korszak sajátosságaitól. Az emberek többsége elsőként a "parasztasszony" képét idézi fel, amikor a középkori nőkről van szó. Ők abban az időben, akárcsak napjainkban sok helyen, földeken dolgoztak, háztartást vezettek és gyerekeket neveltek. E tevékenységek pedig, amelyek manapság a belvárosi fiatalok számára sokszor elavultnak tűnnek, valójában a kemény fizikai munka szerves részét képezték. A család megélhetésében központi szerepet játszottak, így nemcsak fontos, hanem megbecsült feladatnak számítottak, és senki sem érezhette magát elnyomva emiatt.
A nemesi nők szerepe valóban érdekes és sokrétű volt a történelem során. Ők a politikai játszmák szerves részei lettek, hiszen házasságaikkal ügyesen alakították a hatalmi viszonyokat, és gyakran jelentős befolyással bírtak. Gondoljunk csak a régensnőkre, akik a férfiak távollétében irányították a birodalmakat. Róluk sok minden elmondható, de azt biztosan nem, hogy az életük küzdelmes lett volna. Bár lehet, hogy nem éltek olyan színes életet, mint a Nagymező utcán végigfutó fiatalok, akik a szabadság és élvezet pillanatait keresik, ők mégis távol álltak a közönségestől. Életük inkább a finom összetettséggel és a társadalmi elvárásokkal volt tele, mintsem a mindennapi problémákkal.
Aztán tipikus középkori női szerep még az apácáké: vallási életet élve a középkori apácák tudományos és irodalmi tevékenységeket is folytattak, amelyek szellemi kiteljesedést nyújthattak. És mivel nekik csak az Isten parancsolt, és önként csinálták, amit csináltak, nehéz elképzelni, hogy szenvedtek volna, bár valóban kevés teret kaptak az önmegvalósításra a kolostorok falai között. Mert nem volt még OnlyFans.
