F2: Egy remek taktikai lépéssel és egy lendületes hajrával Verschoor diadalmaskodott a sprintversenyben | M4 Sport

A sprintversenynek a fordított rajtrácsos szabály értelmében Leonardo Fornaroli vágott neki az első, Joshua Dürksen pedig a második helyről. A fiatal olasz pályafutása első F2-es győzelmére hajtott ebből a pozícióból, a paraguayi rivális pedig az elsőre a szezonnyitó óta.

A rajt pillanatában a listavezető Luke Browning a második pozícióból startolt, míg a tabella második helyezettje, Alexander Dunne, büntetései következtében csupán a tizenkilencedik helyről vághatott neki a versenynek.

Jak Crawford állt fel a harmadik rajtkockára, majd két rutinos pilóta jött, Richard Verschoor és Roman Stanek. Kush Maini indult a hetedik, Seebastián Montoya a nyolcadik, az időmérőt megnyerő Arvid Lindblad pedig a kilencedik helyről. A tizedik pozíció Josep María Martíé volt.

A rajtot Browning kapta el jobban, ő ugrott az élre, a második helyre pedig Crawford, miután megnyert egy hosszú és látványos, több körön keresztül tartó csatát Fornaroli ellen.

Dürksen volt a negyedik, Maini az ötödik, a remekül startoló, hét pozíciót is nyerő Mijata Ritomo peig a hatodik. A pontzónában Stanek és Lindblad volt még benn.

Crawford bátor rajtja után folyamatosan fenyegette Browning elsőségét, és a negyedik körben végül lecsapott! Az amerikai pilóta ismét lenyűgöző manővert hajtott végre: a négyes kanyarnál, egy apró koccanás után kívülről megelőzte riválisát, ezzel pedig átvette a vezetést.

Crawford előzése után nem tudott komoly előnybe kerülni, Browning egy másodpercen belül maradt hozzá képest és az üldözők is árnyékként követték őket, az első körökben tehát a mezőny tagjai között minimálisak voltak a különbséget.

Tempójukat tekintve Mijata és Stanek is a vezetőkhöz hasonló sebességgel haladtak, ám a pozíciók előrébb lépésére nem volt lehetőségük, így a hatodik és hetedik helyen ragadtak.

Crawford a tizenkettedik körben lépte át az "egy másodperces álomhatárt" – ez azt jelenti, hogy sikerült Browningot DRS-távolságon kívülre szorítania, miután a leggyorsabb kört is megfutotta. Browning mögött a helyzet nem változott, Fornaroli pedig csak minimális lemaradással követte őt.

A pontzónában a tizenharmadik és tizennegyedik kör izgalmas fordulatokat hozott: először Dürksen kénytelen volt feladni a negyedik helyét egy műszaki probléma miatt, de később mégis sikerült visszatérnie a pályára a garázsból. Ezt követően Lindbald és Verschoor ütközése következtében a Red Bull junior versenyzője megpördült, és ezzel a mezőny legvégére csúszott vissza.

Négy körrel később újra az első kanyarban tanúi lehettünk egy hasonló eseménynek: Montoya és Gabriele Miní ütközött egymással – ráadásul mindketten csapattársak voltak. Miní azonnal feladta a versenyt, míg Montoya a mezőny végére került.

A versenyirányítás döntése értelmében a biztonsági autó megjelent a pályán. Amikor a zöld fény felgyulladt, Crawford megőrizte vezető pozícióját, és ezzel a futam újraéledt: a mezőny fele friss gumikért állt ki, ami lehetőséget adott számukra, hogy erőteljes támadásokba kezdjenek a pályán maradó versenyzőkkel szemben.

A cserélők sorát Verschoor irányította, aki a csere után a tizedik helyen állt, de az újraindítás első körében már a hatodik pozícióban találta magát. Hasonló stratégiával lépett előre Dunne és Rafael Villagómez is, míg az SC előtt a mezőny végére szorult Montoya és Victor Martins is megpróbálták kihasználni a helyzetet.

Verschoor a huszonkettedik kör végén már a negyedik helyre küzdötte fel magát, míg Dunne az ötödik pozícióban haladt, egyre inkább megközelítve az élen állókat, akiknek a fölénye szinte elenyészőnek tűnt. Egy körrel később a holland pilóta már a harmadik helyre lépett előre, míg az ír versenyző a negyedik pozícióban tartózkodott, ami egyre inkább arra utalt, hogy jól választották meg a stratégiájukat.

A huszonnegyedik körben Verschoor másodikként indult el, és a célegyenesbe érve sikerült átvennie a vezetést Crawfordtól. Ezt követően Dunne is megelőzte a korábbi éllovast.

A hajrá izgalmas pillanatait Verschoor és Dunne összecsapása határozta meg. Az ír versenyző mint egy árnyék, folyamatosan követte tapasztalt ellenfelét, és mindent elkövetett, hogy a tizenkilencedik helyről való rajt után végül győztesként zárja a sprintet. Eközben Villagómez sikeresen megelőzte Crawfordot, aki hiába indult remekül és végzett látványos előzéseket, végül lemaradt a dobogóról.

Verchoor magabiztosan vezette a versenyt, és semmi sem tudta megingatni a pozícióját, még Dunne elszánt próbálkozásai sem. A rutinos holland végül diadalmaskodott, míg a McLaren tehetsége sem távozott csalódottan, hiszen a mezőny végéről második helyen zárta a futamot, ezzel pedig visszakerült a bajnoki tabella élére.

Villagómez a harmadik helyen ért célba, ezzel pályafutása során először állhatott fel az F2-es dobogóra. Crawford a negyedik pozícióban végzett, míg Montoya az ötödik, Martins pedig a hatodik helyezettként zárta a versenyt. További pontokat szerzett Browning, valamint Fornaroli, aki ezzel a teljesítménnyel megmentette a sorozatát (az olasz versenyző eddig minden sprintversenyen a legjobb nyolc között, és minden főfutamon a legjobb tíz között végzett).