Fenntartható pézsmaréce tartás kukoricásban: Új lehetőségek a mezőgazdaságban A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok egyre nagyobb szerepet kapnak a modern agráriumban, és a pézsmaréce tartás kukoricásban izgalmas lehetőségeket kínál a gazdálkodók szám
Az integrált állattartási és növénytermesztési rendszerek világszerte egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. A legismertebbek talán a takarónövények legeltetése kérődzőkkel, vagy tyúkok tartása gyümölcsösökben.
Ezek a rendszerek különösen előnyösek, mivel fenntartható módon működnek, és mind a növények, mind az állatok számára kölcsönösen jótékony hatásúak. Ennek következtében a gazdaságok költségei is csökkennek, miközben lehetőséget biztosítanak a diverzifikációra. Ráadásul a piaci igények is kielégítésre kerülnek, hiszen a közelmúltban jelentősen megnőtt az érdeklődés a természetes körülmények között nevelt állatok iránt.
Kaixian Wu és csapata egy innovatív, gazdaságilag fenntartható megoldás nyomába indult, amely a mezőgazdaság jövőjét formálhatja. Kínában már régóta népszerű a rizstermesztés halakkal és kacsákkal való kombinálása, ám a szárazföldi kultúrák, mint például a kukorica, sokkal nagyobb területen elterjedtek. Ez inspirálta őket arra, hogy felfedezzék, hogyan lehetne a kukoricaföldek gyomszabályozását egy háziállat segítségével optimalizálni. A kutatás során a pézsmarécét találták a legmegfelelőbb választásnak, mivel ez a madár kiválóan alkalmazkodik az úsztatás nélküli tartási körülményekhez, és sokkal jobban tűri ezeket a körülményeket, mint a hagyományos házi kacsák. A pézsmaréci emellett rendkívül jól hasznosítja a növényi rostokat, ínycsiklandó legelőkészsége pedig ideálisnak bizonyul, hiszen nem okoz jelentős kárt a kukoricanövényekben, ellentétben más vízimadarakkal, mint például a libák. Ez a megoldás nem csupán a gyomszabályozást segíti, hanem a környezetbarát mezőgazdaság irányába is fontos lépést jelent.
A kutatás során nem említenek róla, ami valószínűleg azt jelzi, hogy nem jelentett problémát valamilyen okból. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a pézsmarécék kiemelkedő repülési képességekkel bírnak, különösen a tojóknál, akik kisebb testtömegük révén még agilisabbak. Így, ha valaki szeretné ezt a fajtát bevezetni a gazdaságába, érdemes figyelembe venni ezt a jellemzőt.
A kísérlet három éven át, 2018 és 2020 között zajlott. A kukoricát 60 centiméteres sortávval és 23,35 centiméteres tőtávval vetették, ahol a récék sűrűsége 900 egyed/hektár volt. A parcella négy sarkában ólakat alakítottak ki, az etető- és itatóhelyeket pedig naponta mozgatták a talaj védelme érdekében. A madarakat 20-30 napos korban eresztették ki a szabadba, fokozatosan szoktatva őket. Az első négy napon 3, 5, 7 és 9 órára engedték ki őket, majd ezt követően egész nap kint tartózkodhattak. Ekkor a kukorica V10-13-as növekedési stádiumban volt. Az állatok napi kétszeri etetésben részesültek: először 11 és 12 óra között, amikor a napi takarmányszükségletük 40%-át kapták meg, majd este 6 és 7 óra között, amikor a maradék 60%-ot. Minden etetés után egy órán keresztül ihattak, de később ezt a lehetőséget is megvonták tőlük.
