Ferenc pápa szerdai katekézisében arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos, hogy ne saját magunkat állítsuk a középpontba, hanem az Urat hirdessük. A pápa szavai arra ösztönöznek minket, hogy hitünket és értékeinket mások felé valódi alázattal és odaadássa

A Szentlélekről szóló katekézis sorozatának 16. részében a pápa az evangelizálás fontosságáról beszélt. Az igehirdetés lényege Jézus földi életének, valamint Húsvét utáni halálának és feltámadásának üzenetének továbbítása, mindezt pedig a Szentlélek erejével valósítjuk meg. Ahhoz, hogy ez a folyamat hatékony legyen, imáinkban hívnunk kell a Lélek jelenlétét, és elengedhetetlen, hogy ne saját magunkat helyezzük a középpontba. A pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy a szentmisék homíliái legyenek lényegre törőek és tömörek.

"Beszédem és igehirdetésem nem az emberi bölcsesség elragadó szavaival érkezett hozzátok, hanem a Lélek erejének megerősítésével; hogy a hitetek ne az emberek bölcsességén, hanem Isten hatalmán alapuljon." (1 Kor 2,1.4-5)

Az elmúlt hetek során Ferenc pápa a Szentlélek megszentelő és karizmatikus működéséről beszélt, most pedig az evangelizációs tevékenységére, különösen a prédikáció jelentőségére helyezte a hangsúlyt. Az eső után érkező kellemes napsütésben a Szent Péter-téren zajlott a szerdai általános audienciája, amely során most először kínai nyelven is összefoglalta katekézisét.

Péter első levelében úgy határozza meg az apostolokat, mint akik az evangéliumot a Szentlélek erejéből hirdették (vö. 1,12). Ebben a meghatározásban két alapvető elemet fedezhetünk föl a keresztény igehirdetésről: tartalmát, ami az evangélium, és eszközét, ami a Szentlélek. Az Újszövetségben az evangélium két fő jelentést hordoz. A négy evangélista szerint az evangélium egyrészt az az örömhír, amelyet Jézus hirdetett földi élete során. Húsvét után az evangélium szó új jelentést nyer, a Jézusról szóló örömhírré változik, vagyis Urunk halálának és feltámadásának húsvéti misztériuma lesz. Ez az, amit Pál apostol evangéliumnak hív, amikor azt írja: "Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére" (Rm 1,16).

Jézus, valamint az apostolok igehirdetése magában foglalja azokat az erkölcsi irányelveket, amelyek az evangéliumból erednek; ezek a tízparancsolattól kezdve egészen az új szeretetparancsig terjednek. Fontos azonban, hogy elkerüljük azt a hibát, amelyről Pál apostol beszél, nevezetesen, hogy a törvényt fontosabbnak tekintsük a kegyelemnél, és a cselekedeteket a hit fölé helyezzük. Ezért szükségszerű, hogy mindig Krisztus tetteiből merítsünk inspirációt, ahogyan azt a pápa is hangsúlyozta. Emlékeztetett arra, hogy az Evangelii gaudium apostoli buzdításában kiemelte a kérügma, azaz az igehirdetés jelentőségét, amely megalapozza a további erkölcsi alkalmazások kereteit.

A katekézis világában a kérügma, vagyis az elsődleges hithirdetés, kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ez a hirdetés nem csupán az evangelizációs tevékenység, hanem minden egyházi megújulás szívét képezi. Fontos hangsúlyozni, hogy bár nem zárkózunk el más tartalmak vizsgálatától, a kérügma minőségi elsőbbséget élvez, hiszen ez az alapvető igehirdetés, amelyhez mindig vissza kell térnünk és amelyet különböző módokon kell újra és újra meghallgatnunk, a különböző fázisokban. „Ne tévesszük szem elől, hogy a katekézis során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kérügmát a képzés nevében, amelyről azt gondolnánk, hogy 'szilárdabb'. Nincs semmi, ami szilárdabb, mélyebb, biztosabb, egységesebb és bölcsebb lenne, mint ez a hirdetés.” (EG 165)

A keresztény igehirdetés lényegét követően a pápa az evangélium hirdetésének eszközéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az üzenetet a Szentlélek erejéből kell közvetíteni. Az egyháznak elengedhetetlen, hogy Jézus szavait, amelyeket nyilvános működése kezdetén mondott, magáévá tegye: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek" (Lk 4,18). Ez azt jelenti, hogy az evangéliumot nem csupán szavakkal, hanem életünkkel, hitünkkel és meggyőződéseinkkel is kell közvetítenünk. Fontos, hogy ne az emberek bölcsességére támaszkodjunk, hanem a Lélek megnyilvánulásában és erejében bízzunk, ahogy Szent Pál is megfogalmazta (vö. 1 Kor 2,4). A pápa felvetette a kérdést, hogy hogyan vihetjük ezt gyakorlatba, ha nem csupán tőlünk függ, hanem a Szentlélek jelenlététől? Válaszként kiemelte, hogy két lényeges dolog tőlünk függ. Az első az imádság. A Szentlélek azokhoz közelít, akik imádkoznak érte, különösen, ha az igét szeretnék hirdetni. "Jaj annak, aki imádság nélkül prédikál!" - figyelmeztetett, mert ilyen esetben az igehirdetés üres hangzássá válhat, mint a "zengő érc vagy pengő cimbalom" (vö. 1Kor 13,1).

Ferenc pápa arra emlékeztetett minket, hogy a hangsúly nem rajtunk, hanem Jézus Krisztuson kell, hogy legyen. A prédikációk időtartamára is felhívta a figyelmet, amely sokszor túl hosszúra nyúlik, akár 20-30 percre is. A homília igazi célja az, hogy egy lényeges gondolatot, egy szeretetteljes bátorítást közvetítsen a hívek felé. Tapasztalat szerint nyolc perc után általában lankad a figyelem, és a mondanivaló elveszíti hatását. A pápa arra kérte a papokat, hogy a prédikációik ne haladják meg a tíz percet. De mit is jelent az, hogy nem önmagunkat hirdetjük? Nos, ez egyszerűen annyit tesz, hogy nem a saját lelkipásztori elképzeléseinket állítjuk a középpontba, hanem nyitottak vagyunk a közösségi kezdeményezésekre, és szívesen együttműködünk másokkal. Ferenc pápa végül azt kérte, hogy a Szentlélek vezesse, támogassa és tanítsa az egyházat, hogy így tudja hirdetni az evangéliumot a mai világ emberei számára.

Az audiencia végén a Szentatya újra imákat emelt a háború sújtotta nemzetek békéjéért. Kijelentette, hogy a háború az emberi civilizáció egyik legnagyobb kudarca. Emlékeztetett a lengyel püspökök által szervezett imanapra, amely a keleti egyházak támogatására irányult, és háláját fejezte ki a segítségért, különös figyelmet fordítva Ukrajnára. Ezen a szerdán először hallhattuk a katekézist kínai nyelven, amelyben Ferenc pápa áldását küldte a kínai nép számára.