Gyerekdivat: apró méretek, hatalmas stílusok | Marie Claire
Mese a kis vásárlókat öltöztető nagy nevekről és a gonosz rémről, amivel nehéz megküzdeni.
Gyerekdivat? Sokáig a nagy márkák számára egy ismeretlen, felfedezésre váró terület volt. Csak 2010 körül kezdtek el a divatipar figyelni a fiatalokra, amikor olyan neves brandek, mint a Marni, Gucci, Fendi és Lanvin, felnőtteknek szánt kollekcióik mellett gyerekruhákkal is előrukkoltak. Az első gyerekdivathetet 2013-ban tartották Londonban, de a szakértők nem voltak túlságosan optimisták a jövőt illetően. A hagyományos gyerekruhákat készítő márkák stílusa ugyanis gyakran messze állt a modern igényektől; a szülők sokszor csak műcsipkéket, gépi hímzéseket, és olcsó, kék vagy rózsaszín anyagokat találtak a boltok polcain, a divatosnak alig nevezhető fazonokról nem is beszélve. Nyilvánvaló volt, hogy itt bizony van még hová fejlődni.
A tervezők korábban gyakran úgy közelítették meg a gyermekruhákat, hogy azok a felnőtt divat világát tükrözzék, néha figyelmen kívül hagyva a gyerekek különleges igényeit. Ma viszont egyre inkább a vásárlók elvárásaira összpontosítanak. Az új trendek és márkák sokasága jelenik meg a piacon, amelyek célja, hogy ökológiailag és társadalmilag fenntartható, valamint egészséges alternatívákat kínáljanak. Észak-Európából indult niche márkák, mint például a Minimalisma és Lillelam, gyakran olyan szülők kezdeményezései, akik alaposan figyelemmel kísérik a gyerekruhák gyártási folyamatát. Ez a feladat rendkívül összetett, hiszen a gyermekméretek széles spektrumot ölelnek fel, a ruhák nehezen kategorizálhatók, és a standardizálás is kihívásokkal jár. Ezen kívül, bizonyos festékek és anyagok használata is tilos, amit a fast fashion tervezők gyakran figyelmen kívül hagynak...
A tudatos tervezés ellenére máig létező jelenség az is, hogy egy divatház a felnőtt szezonális kollekcióját kicsit leegyszerűsített formákkal, de például hasonló mintákkal átülteti a gyerekeknek szánt kollekcióba. A szürreális, úgynevezett "mini me" irányzat, amikor a gyerekeknek a szüleikével megegyező ruhákat, fürdőruhákat, kabátokat kínálnak, a közösségi médiában is virágzik, olyan hírességek népszerűsítik a saját lányaikkal, mint Beyoncé vagy Victoria Beckham.
A gyerekdivat világában a gonosz nem más, mint az ár. A csillogó luxusruhák, a dizájn kiegészítők és a prémium cipők mind-mind borsos áron érhetők el, különösen a neves brandeknél, mint például a Dior, amely 2013 óta kínál gyerek haute couture-t. Itt egy-egy darab ára könnyedén átlépheti a tízezer eurót, mintha csak a csillagokba repülnének. De a rém legyőzésének kulcsa talán éppen a gyerekek kezében van. Ők, a felnőttekkel ellentétben, szabadon szárnyaló fantáziájukkal nem törődnek az árakkal. Az ösztöneikre hallgatva, a játék és a szabadság iránti vágyuk vezérli őket. Ha megkérdeznénk őket, biztosan kijelentenék, hogy nem vágynak méregdrága, felnőtt mintákat másoló öltözékekre: ők inkább a kényelmet és az önkifejezést keresik. Ez a tiszta és őszinte vágy arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, sajnos sok felnőtt számára már csak elfeledett emlék. A gyerekek prioritásai a valódi értékekre fókuszálnak, ami emlékeztet minket arra, hogy a divatnak nem csupán az árakról, hanem az egyéniség kifejezéséről és a boldogságról kellene szólnia.
