A lengyel erdő mélyén titkos II. világháborús katonai kincsek lapulnak, melyek évszázadok óta várnak felfedezésre. Ezek a rejtett kincsek nem csupán relikviák, hanem a történelem egy darabját őrzik, amely a háborús időszak fájdalmát és hősiességét idézi f
A Zielone falu melletti erdőkben kutatott Maciej Podgórskim, a 3. légiós gyalogos hadosztály múzeumának tulajdonosa és társa, Piotr Szynala, amikor rábukkantak a jelentős leletre. A kutató-páros két szorosan ponyvába rejtett zászlót talált, amelyekről azt gondolják, szándékosan ásták el őket. Az egyik a 21. gyalogoshadosztály kitüntetési lobogója, a másik pedig a 4. Podhale lövészezredé. A felfedezés horderejét tekintve, azonnal felvették a kapcsolatot a Lublini Egyetem régészcsoportjával.
A 21. gyaloghadosztály keretein belül nyújtott kiemelkedő lövész teljesítmény elismeréseként 1924-ben a 4. Podhale lövészezred tiszteletbeli lobogót kapott. E különleges zászló a csehóvici zárda falai között készült, ahol a Feliciánus Ferences nővérek arany- és ezüstfonal felhasználásával, kézi munkával alkották meg ezt a gyönyörű szimbólumot. A zárda azóta eltűnt a térképről, de a zászló emléke tovább él a hadosztály történetében.
A lövészezred számára nem ez volt az utolsó lehetőség a kitüntetés megszerzésére. 1938-ban még ünnepélyesen részesültek ebben a megtiszteltetésben, de amikor Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, ezzel megkezdődött a II. világháború, és a kitüntetési ceremóniák végleg eltűntek a történelemből.
A 4. Podhale lövészezred története szorosan összefonódik az I. világháború végével, amikor Olaszországban és Franciaországban alakultak meg a lengyel egységek. Az ezred nemcsak a nagy világégés során, hanem a következő években is aktívan részt vett a lengyel-ukrán háborúban (1918-1919) és a lengyel-szovjet konfliktusban (1919-1921). A német megszállás idején az ezredet Dél-Lengyelországba vezényelték, ahol azonban súlyos veszteségeket szenvedtek el Nowy Dzików és Duchów térségében. A harcok során a túlélő katonák képesek voltak összegyűlni, és csatlakozni a környező egységekhez, hogy részt vegyenek a Tomaszów Lubelski-i csatában, ahol tovább küzdöttek hazájukért.
A harcok szörnyűségeit túlélt katonák később felfedték, hogy az ezred zászlaját titkos helyen temették el. Az 1960-as évek során többször is megpróbálták felkutatni ezt az értékes relikviát, de ezek a kísérletek sajnos nem hoztak eredményt. Maciej Podgórski harmincöt éven át fáradhatatlanul kutatta a zászló nyomait, és amikor végre rátalált, az érzelmek elszabadultak benne, könnyekben törve ki.
A zászló bizonyos részei továbbra is hiányoznak: a rúdja és a sas figurás végződés. A kutatók most úgy vélik, hogy a lelőhely közelében vagy közvetlenül alatta lehet eltemetve. Hamarosan további régészeti vizsgálatokat folytatnak a környéken.
Annak ellenére, hogy az ereklyék 86 évig voltak a föld alatt, mindkettő rendkívül jó állapotban került elő. A tárgyak a kelet-lengyelországi Tomaszów Lubelski Múzeumba kerültek megőrzésre.
