Jenei Judit több műben is feltűnik, mint például a "Padlás", "Alul semmiben", "Yermában" és az "Aranylakodalom".

Huszonegy év után újra Robinson lett a Móricz Zsigmond Színház színművésze; 2002-től, azaz több mint két évtizede a Móricz Zsigmond Színház színművésze Jenei Judit. A 2024/2025-ös évadban A padlás, az Alul semmi, a Yerma és az Aranylakodalom című előadásokban szerepel. Szívesen játszik vígjátékokban és mesedarabokban, közel állnak hozzá a komoly, igazi mondanivalót hordozó szerepek, előadások.

Mások mellett számomra emlékezetes alakítást nyújtott Nőként a Castel Felice-ben, a Rettenetes szülők Madeleine­-jeként, a Színházi bestiákban mint Ms. Farley, a Legénybúcsúban Mona, a menyasszonyként, az Idétlen időkigben mint az idős Mrs. Lancaster, remek volt Labellaként A Szépség és a Szörnyetegben, az Életrevalókban pedig hét szerepet játszott el.

- 2003. február 15.: A padlás bemutatója a Móricz Zsigmond Színházban, Krámer György rendezésében. Huszonegy év után ismét színlapon a siker-musical, a rendező ezúttal Gémes Antos. A régi csapatból ketten újra színpadra léptek: Tóth Károly a Lámpás helyett ezúttal a Detektív szerepében, te ugyanúgy Robinsonként.

- Ráadásul hárman vannak a színpadon, hiszen Horváth Margit egy időben Sünit alakította, most pedig Mamókát formálja meg.

- Mennyire eltérő most Robinson szerepét játszani, mint ahogyan azt régen tettük?

- Az én szemszögemből nézve teljesen más a szerepem. Az akkoriban Üteget játszó Kokics Peti gyakran énekelte nekem Emil Ruleztől A lány, ki csak derékig látszik című szám refrénjét. Ugyanis egy kerek, fém szerkezetben ültem, amit ha lábbal hajtottam, gurultam vele ide-oda, deréktól felfelé látszódtam, ezért mindössze a felsőtestemet, a karjaimat és a mimikámat tudtam használni Robinson ábrázolásához. Huszonegy évvel ezelőtt ez nagy újításnak számított, hiszen addig más színházakban a Robinsont játszó színészek egy nagy számítógép mögül beszéltek, a közönség nem látta őket. Én pályakezdőként az első évadomat töltöttem itt. Tisztán emlékszem arra, amikor Krámer Gyurival a balett-teremben tükör előtt állítottuk be, melyik mondatomhoz milyen robot mozgást illesszek. Ellenben a mostaninál, Fosztó Andris koreográfussal mindössze egy egyórás külön próbám volt, lefektettük az alapokat, és mivel többször dolgoztam már vele, megbízott bennem és onnantól kezdve szabadon ötletelhettem, kreatívkodhattam, fogalmazhattam ki magamból Robinsonságomat. A tudomány fejlődésének köszönhetően idén már teljes testemmel fejezhetem ki magam a színpadon, azaz deréktól lefelé is.

A szerepem jelentősége számomra folyamatosan változik. Eleinte a gépies működés inkább kötöttségnek tűnt, mintsem szabad választásnak. Azonban ahogy egyre mélyebben belemerültem a feladatokba, rájöttem, hogy ez a keret valójában lehetőséget ad a kreativitásom kifejezésére. Ma már úgy tekintek erre a szerepre, mint egy kihívásra, amely során megtanulhatom, hogyan találjam meg a harmóniát a mechanikus és az érzelmi között. Az, hogy gépiesen kell működnöm, néha valóban nehéz, de ez a nehézség ösztönöz arra, hogy új utakat keressek a kifejezésre.

- Régen és most is nagy lehetőséget láttam ebben a szerepben, mert bár nem főszerep, mégis végig bent vagyok a színpadon, és bár sokszor a történet passzív résztvevőjeként, mégsem engedhetek ki, tudatosan kell csinálnom az előadás minden egyes pillanatát, folyamatos kontroll alatt tartva a testemet. Nagyrészt tükör előtt fejlesztettem ki a mozgásrendszeremet, de volt olyan is, hogy a parkban, kutyasétáltatás közben próbáltam ki újabb ötleteket. Előtte körbenéztem, elvileg nem látta senki...

Videókat néztem mesterséges intelligenciákról, de nem akartam egyszerűen lemásolni őket, mert már a jelenlegi AI-k is meglehetősen emberiek, és ha az ő stílusukhoz igazodom, kevésbé tűnnék ki a tömegből, mint robot. Szóval, mint egy precíz patikamérleg, gondosan mérlegeltem Robinson karakterét. A legnagyobb kihívás azonban talán az volt, hogy Gémes Antos rendezőtől szinte teljes kreatív szabadságot kaptam a szerepem alakításához. Így magamnak kellett felfedeznem azokat a pillanatokat, amikor hosszabb csendekben is aktívan részt vehetek a közösségi életben, anélkül, hogy elvonjam a figyelmet az előtér eseményeiről. Lassan körvonalazódtak a kapcsolatok, és egyre inkább elkezdtem összekapcsolódni a többi szereplővel, ami gazdagította a karakteremet. Különösen izgalmas számomra, hogy mint mesterséges intelligencia, eltanulok az emberektől, és fokozatosan én is a közösségük részévé válok.

- Robinson nem csupán gép, mert érzései is vannak. Szerinted is?

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: - Igen, a darab végén van egy világos utasítás a szövegkönyvben, miszerint Robinson sír. De addig is, magamban fel kell fedeznem, hogy mi az, ami segít nekem az emberi mivoltomhoz közelebb kerülni.

Mi rejlik a "Padlás" sikerének mögött? Milyen varázslatos elemek állnak a népszerűségének hátterében?

Van olyan érv, ami arra ösztönöz, hogy még egy robot is képes legyen érzelmeket átélni e történet hatására? A viccet félretéve, a darab minden karaktere a maga módján szerethető a gyarlóságaival együtt. Az emberségük, a vágyuk, hogy tartozzanak valahová és valakihez, mindannyiunkban rezonál. És ne feledkezzünk meg a zenéről sem! A szövegek és dallamok azonnal megérintenek minket, olyan mesterien lettek megkomponálva. A mi feldolgozásunk pedig egy igazi csúcsminőség, hiszen a zenei alap egyszerűen lenyűgöző – olyan, mintha egy szimfonikus zenekar szólalna meg, ahol időnként egy-egy hangszer felsejlik, ami gyönyörű élményt nyújt. Ha nem lennék robot, valószínűleg elájulnék a varázslatos dallamoktól!

- Hamarosan újabb oldaladról mutatkozol meg: a Szindbádban láthat majd a közönség.

Valóban, január 24-én egy különleges zenés est vár ránk a Szindbádban, ahol Olajos Gábor gitárművész és gitártanár lesz a vendégünk. Az esemény címe: "A csillagok magányosak". Most, hogy így visszatekintek, rájövök, hogy pontosan 30 éve ismerjük egymást – elképesztő, nem? Régi barátok vagyunk, hiszen egy gimnáziumban ének szakosokként végeztük a tanulmányainkat. Néha úgy tűnik, mintha a szél fújna minket össze, ő a gitárjával varázsol, én pedig a dalokkal. Az est különlegessége, hogy most Gábor is énekelni fog, míg én a fuvolámmal színesítem a műsort. Az est során az élet csodáit és kihívásait járjuk körbe, minden egyes vershez Gábor zenét komponált, és én is verseket fogok mondani, hogy még inkább átélhessük ezt a varázslatos élményt.

A karácsony és az új év varázslatos időszaka már a küszöbön áll! Te már elkezdted a készülődést? Milyen izgalmas tervekkel vágsz neki az ünnepeknek? Van esetleg elképzelésetek, hogyan töltenétek az ünnepi időszakot?

A közeli hozzátartozóimnak szánt ajándékötleteken már október végén elkezdtem agyalni, és a tervek szerint a szükséges 90 százalékot már be is szereztem. Imádom ezt a lázas időszakot, amikor mindenki örömére keresgélek, hogy mivel tudnám meglepni őket. Bár az év minden napján szeretetteljes kapcsolatban állunk egymással, és nem mindig találkozunk, ilyenkor különösen fontosnak érzem, hogy ajándékokkal is kifejezzem a hálámat, amiért az életem részei. A szentestét mindig Édesanyámnál töltjük a férjemmel, és hál’ Istennek a 92 éves, élénk nagymamám is velünk ünnepel, ami mindennél többet ér. Karácsony után pedig várom a következő izgalmakat: háromszor felmegyek A padlásra, ahol meghiúsítok egy Legénybúcsút, majd szilveszterkor elutazom Anconába, mindezt természetesen a Nagyszínpad díszletei között.