Két végén égette a gyertyát Bajor Imre, aki így fogalmazott: "Tisztában vagyok vele, hogy csupán néhány év áll előttem, nem több."

A népszerű színész megérezte, hogy ilyen hajtás mellett nem élhet hosszan. Az önbeteljesítő jóslat valóra vált, és egy ország gyászolt, amikor elhunyt.

Mindene volt a családja, a színes baráti kör és a tevékeny életmódja. A Kicsi Huszár gyermekként sokat szenvedett a nélkülözéstől, és fiatal színészként is folyamatosan küzdött a pénzügyi nehézségekkel. Pályafutása alatt mindent elkövetett, hogy feleségének és gyermekeinek a lehető legjobb életkörülményeket teremtse meg. Bár sokan próbálták őt lelassítani, ő makacsul ragaszkodott a tempójához, ami végül az életébe került.

Negyvenes évei végén járt, amikor egy interjúban azt mondta: nem lesz hosszú élete. "Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van, nem több. 48 éves elmúltam, fizikailag nem bírom már az őrült tempót. Korábban, ha három napig mulattam egyfolytában, másnap reggel akkor is el tudtam menni dolgozni, semmi bajom nem volt. Ma egy nap szórakozást három napig kell kipihennem, hogy rendbe hozzam magam. Valamit ki kell találnom a jövőre nézve, hiszen nem keresek annyit, mint Al Pacino vagy Robert De Niro, tehát sok tartalékom nincs."

Imre továbbra is megállás nélkül játszott és haknizott, mintha nem létezne számára más, csak a zene. A legkisebb falvakba is elutazott, hogy színpadra lépjen, hiszen a közönség szeretete és a fellépésekből származó jövedelem egyaránt fontos volt számára. Mindenkinek próbált örömet szerezni, aki csak a közelébe került – sőt, sokszor a saját határait is átlépte. A szabadnapok gondolata idegen volt számára, így az állandó munka végül a testét és a lelkét is megviselte.

52 éves korában az életét teljesen megváltoztatta egy sor tragikus esemény: először a bokáját törte el, majd az idegkimerülés következményeként kórházba került, ahol súlyos depresszióval kellett megküzdenie. E nehéz időszak alatt egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, hogy megtalálja a belső békéjét. Felépülése után így emlékezett vissza erre a nehéz időszakra a Meglepetés című magazinnak:

Nem igazán értem, miért csaptak arcul ezzel a hatalmas pofonnal, hiszen mindig arra törekedtem, hogy jó ember legyek, és senkinek ne okozzak fájdalmat. Az, hogy miért omlottam össze, csupán egyetlen magyarázattal szolgálhat: mi, színészek, másfajta anyagból vagyunk formálva, mint a hétköznapi emberek. Sokkal érzékenyebben reagálunk a világra, és az állandó hajtás, valamint a megfelelési kényszer folyamatosan koptatja az idegeinket. Elérkezik az a pillanat, amikor minden szál elszakad. Ha visszatekintek, szinte csoda, hogy eddig eljutottam.

Imádta a második feleségét, Ildikót. Annak idején közös barátjuk, Szulák Andrea házibuliján ismerkedtek meg. A színész humora és kedvessége meghódította az asszony szívét, akit Imre korábbi házasságából született két gyereke, Lili és Marci is nagyon megszeretett. Ildikóval közös gyerekük csak azért nem született, mert a színész már benne járt a korban és úgy érezte, belebetegedne, ha azt a picit nem tudná olyan színvonalon felnevelni, mint a másik kettőt. Ildikó a depressziója idején is odaadóan támogatta Imrét. Nem hagyta, hogy démonjai legyűrjék őt.

"Be kellett látnom, hogy a feleségem nélkül totálisan elvesznék, hiszen még az olyan alapvető feladatokat, mint egy SMS megírása, is képtelen vagyok önállóan megoldani. Kétbalkezes, ügyetlen antitalentumként hogyan várhatnám el, hogy egymagam kimásszak a gödörből?" - mondta egykor Imre, akinek a színészeten kívül úgy tűnt, semmi másban nincs tehetsége.

A Kicsi Huszár a nevetés mágusa volt, aki mindig képes volt felvidítani a közönséget. Nemcsak a nézők, hanem a kollégái is nagyra értékelték, ezért gyakran tartott nála fergeteges házibulikat. Barátai között ott voltak olyan nagy nevek, mint Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Havas Henrik és Verebes István. Különösen Koós János, akivel szoros barátságot ápolt, hiszen neki is Fülén volt egy nyaralója. Néhány évvel ezelőtt, amikor a táncdalénekessel arra jártunk, megálltunk Bajor Imre egykori otthona előtt, hogy megemlékezzünk a barátunkról. Ezt követően betértünk a helyi kocsmába, ahol, a színész emlékére, mindketten felhúztunk egy-egy hatalmas korsó sört, és egy kicsit nosztalgiáztunk.

Mindig nyíltan beszélt az alkohollal kapcsolatos nehézségeiről is. "A régi nagy színészkollégák folyamatosan ittak, csak éppen letagadták. Valójában mindenki a pohárhoz nyúlt. Soha nem felejtem el, amikor évekkel ezelőtt a Népszínházban valaki megkérdezte tőlem, mi az, ami a legjobban vonz a színházi világból. Azt válaszoltam: a büfé és a pénztár. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt nyíltan felvállalta! Természetesen kaptam is érte egy fegyelmit" - mesélte a színész Sándor Andrásnak a Mélyinterjúk című kötetben.

Mindig hű maradt önmagához: ami a szívét foglalkoztatta, azzal sosem fukarkodott, nem törődött mások véleményével. Csak azokkal vette körül magát, akiket igazán szeretett, és nekik mindent megadott, amit csak tudott. Az alázatos kezdetekből emelkedett fel, és büszkén nézett vissza az útra, amit bejárt. Nem rejtegette el sikerét; örömmel mesélt medencés házáról és a fülei nyaralójáról, ahogyan Ildikóval való mély és szeretetteljes kapcsolatáról is.

Amikor azonban úgy tűnt, hogy sikerült lassítania az életmódján, beütött a krach: 2014 elején agydaganatot diagnosztizáltak nála.

Az orvosok világosan fogalmaztak: a túlélésnek alig volt esélye. A különleges kezelés reményében Kínába utazott, de sajnos nem volt már lehetősége arra, hogy megkapja azt. Augusztus 6-án, csupán 57 éves korában távozott az élők sorából. Szerettei és a szakma számára is maradandó, betölthetetlen űrt hagyott maga mögött.

Képek: MTI/Földi Imre, Gálos Mihály Samu, Burghardt Ferenc, Császár Claudia.