Először sokkolta a nagyközönséget Wilhelm Conrad Röntgen lenyűgöző felfedezése.

A foghúzás a múltban elviselhetetlen kínokkal járt, hiszen az érzéstelenítés hiányában a betegek szenvedtek a fájdalomtól. Minden egyes húzás egy igazi tortúra volt, amely megpróbáltatást jelentett a fogorvosi székben ülők számára.

A posztókészítő és kereskedőcsalád 1845 márciusában született sarja, Wilhelm Conrad Röntgen életútja jó példa arra, hogy egy igazán tehetséges és elhivatott elme érettségi nélkül is befuthat komoly tudományos karriert. Röntgen kapcsán ugyanis az az anekdota járja, hogy a hollandiai Utrecht városában lévő ipariskolából az érettségi előtt néhány hónappal kicsapták.

Az ifjú Röntgen ekkor még nem valami tiltott kísérlettel haragította magára az iskola igazgatóját, hanem felháborító tiszteletlenségével. Történt ugyanis, hogy egy diáktársa egyik tanárukról karikatúrát készített, amelyen Röntgen jót derült. A probléma ott kezdődött, amikor Röntgent a rajz okozta derültségéért kérdőre vonták, ám ő nem volt hajlandó elárulni a karikaturista személyét.

Az iskola falai közül kitaszított fiatalember külön utakon indult el, hogy megméresse magát az érettségi vizsgán. Ám a klasszikus nyelvek, a görög és a latin, nem éppen vonzották, így végül nem tudta teljesíteni a várakozásokat a vizsgán.

A világ szerencséjére, a Zürichi Műszaki Főiskola lehetőséget adott a tehetséges diákoknak, hogy érettségi nélkül is bekerüljenek az intézmény falai közé - itt tanult többek között Albert Einstein is. Röntgen végül gépészmérnöki diplomát szerzett, és karrierje során gyorsan a tudományos élet élvonalába került. 1879-ben a Giesseni Egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki, majd 1900 és 1920 között a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem Fizikai Intézetének vezetőjeként tevékenykedett.

Röntgen életének legkiemelkedőbb felfedezését 1895. november 8-án és 9-én Würzburgban hajtotta végre. Miközben a katódsugárcsővel végzett kísérletei során figyelmét felkeltette, hogy az íróasztala fiókjában elhelyezett fekete kartonpapírra tett fotólemezen egy kulcs körvonalai megjelentek. Ez a váratlan jelenség indította el azt az utat, amely végül a röntgenfelvételek forradalmához vezetett.

A katódsugárcső magányosan állt az íróasztal közepén, míg a híres kulcs csendben pihent a fotólemez fölötti fiók rejtekében. Röntgen ekkor egy fekete kartonpapírral takarta le a csövet, mellette pedig egy bárium-platina-cianiddal bevont papírernyőt helyezett el gondosan. Amikor feszültséget juttatott a katódsugárcsőhöz, a sugárzásra érzékeny ernyő hirtelen életre kelt, és ragyogni kezdett a fluoreszkáló fényben.

Röntgent különös izgalom kerítette hatalmába a titokzatos sugárnyaláboktól és meglepődve tapasztalta, hogy azok áthatolnak a könyvön, illetve a cső és a világító papírlemez közé helyezett deszkán is. Röntgen ekkor a kézfejét helyezte a katódsugárcső és az ernyő közé, megdöbbenve tapasztalta, hogy az ernyőn kézcsontjainak körvonala tűnt fel. Röntgen az ismeretlen sugarakat X-sugaraknak keresztelte el (a matematikában az X az ismeretlen jele).

Pár héttel később, december 22-én Röntgen 20 perces expozíciós idővel megörökítette felesége kezét az első röntgenfelvételen. Anna Bertha nem éppen örömmel fogadta a képet, hiszen a megjelenő csontokban a halál árnyait vélte felfedezni. Röntgen azonban a felvétel mögött nem az elmúlás, hanem a tudományos fejlődés lehetőségét látta. December végére már meg is osztotta kutatásainak eredményeit egy tanulmány formájában.

Az első orvosi röntgenfelvétel, amely egyedülálló pillanatként vonult be a történelembe, Anna Bertha Ludwig kezéről készült.

A kutatási eredmények olyan hatást gyakoroltak a tudományos közösségre, mint egy villámcsapás. Lord Kelvin, a modern fizika egyik legnagyobb alakja, aki az abszolút hőmérsékleti skála megalkotásával vált híressé, kifejezetten csalásnak minősítette a felfedezett képeket. Ezzel párhuzamosan egyes egyházi csoportok Röntgen innovációját az ördögtől való dologként bélyegezték meg, jelezve, hogy a tudomány és a hit határvonalai egyre inkább elmosódnak.

A tiltakozások sodra ellenére a tudományos közélet szenvedélye töretlen maradt. 1896. január 20-án Párizsban, a Francia Tudományos Akadémián a francia matematikus és fizikus, Henri Poincaré lenyűgöző módon tette közzé Röntgen forradalmi felfedezését. Előadásához egy átvilágított képet használt, amelyen egy kéz és egy béka szerepelt, ezzel is érzékeltetve az X-sugarak különleges tulajdonságait.

Három nappal később Röntgen is beszámolót tartott Würzburgban a Fizikai-Orvosi Társulat előtt. Az előadása alatt szemléltette az újonnan felfedezett sugarak hatását. Az alany Albert von Kölliker anatómus volt.

Albert von Kölliker átvilágított keze

Kölliker átvilágított keze itt is nagy sikert aratott. Az anatómus javaslatot tett, hogy a sugarakat nevezzék el Röntgenről. Az angolszász országokban azonban nem boldogultak a Röntgen név kiejtésével, így maradt az X-sugár, azaz az "X-Ray".

A röntgentechnika sikertörténete ezzel még nem zárult le, hiszen felfedezésének elismeréseként 1901-ben ő volt az első, aki fizikából Nobel-díjat kapott.