Az ENSZ sürgető figyelmeztetést adott ki: a kritikus határidő közeleg, és a másfél fokos globális felmelegedés korlátjának betartása nem ígérkezik egyszerű feladatnak. A helyzet sürgőssége és komplexitása arra hívja fel a figyelmet, hogy sürgős intézkedés
"Kritikus időhöz" érkeztünk a felmelegedési küszöbérték betartásával kapcsolatban.
Az ENSZ tudósai szerdán közzétett éves jelentésükben hangsúlyozták, hogy a világ egy "kritikus korszak" küszöbére lépett a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokos határértékének megőrzésében. Figyelmeztettek arra, hogy a klímaváltozás mögött álló tényezők mind negatív irányba tendálnak.
Az ENSZ keretein belül működő, több mint 60 nemzetközi tudósból álló csoport átfogó elemzést készített a globális éghajlat aktuális helyzetéről, különös figyelmet szentelve az emberi tevékenységek által kiváltott klímaváltozás mértékére. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legutóbbi, 2021-es jelentése óta a következő, 2028-ra tervezett jelentésig évente újabb frissítések látnak napvilágot a klímaszakértők által. Az utolsó jelentés megállapította, hogy az iparosodás előtti időszakhoz viszonyítva a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés küszöbértékének megőrzéséhez 2025 elejéig 130 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátásra van szükség, amely mellett a világ mindössze 50 százalékos eséllyel tudja ezt a célt elérni. A tudósok figyelmeztettek arra, hogy a jelenlegi kibocsátási szint mellett ezt a kritikus mennyiséget alig három év alatt elérhetjük - áll a nemrégiben megjelent Earth System Science Data folyóiratban.
A kibocsátások drasztikus csökkentése nélkül a világ képtelen lesz megakadályozni, hogy a globális felmelegedés elérje a veszélyes határvonalát. Ez a helyzet a szélsőséges időjárási jelenségek és az éghajlatváltozással összefüggő katasztrófák számának növekedéséhez vezethet. A következő kilenc évben akár az 1,6 vagy 1,7 Celsius-fokos felmelegedés is reális lehetőség, ami tovább fokozza a már említett problémákat. Joeri Rogelj professzor, a Grantham Intézet kutatási igazgatója hangsúlyozta, hogy "bármilyen intézkedés esetén rendkívül valószínű, hogy elérjük, sőt meg is haladjuk az 1,5 fokos határt, sőt még magasabb szintekre is fölmelegedhetünk". Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a kibocsátások csökkentése a következő évtizedben "alapvetően meg tudja változtatni" a globális felmelegedés ütemét, és mérsékelheti, hogy mennyivel haladja meg a világ a kritikus küszöbértéket. Piers Forster, a Leedsi Egyetem klímafizika professzora, aki az IPCC-jelentések egyik szerzője, kiemelte, hogy az aktuális jelentés rámutat arra, hogy a klímapolitikai döntések és az éghajlatvédelmi intézkedések üteme "nem tart lépést azzal, ami a fokozódó hatások kezeléséhez szükséges". Forster megjegyezte, hogy az idei jelentés nyomán egyértelműen látszik, hogy "a dolgok mind rossz irányba haladnak", és "példátlan változásokkal nézünk szembe". Az IPCC 2021-es jelentésére hivatkozva kifejtette: "Azt vártuk, hogy a szén-dioxid-kibocsátás szintje már mostanra elkezd csökkenni, de sajnos ez nem így történt"; ehelyett a kibocsátás évről évre nőtt, és mostanra a legmagasabb szintet érte el.
A szerdán kiadott jelentés szerint 2024-ben a megfigyelt globális felszíni hőmérséklet-emelkedés mintegy 1,52 Celsius-fokos volt, amelyből 1,36 Celsius-fok az emberi tevékenységből adódó üvegházhatású gázok globális kibocsátásából fakadt. Bár a globális átlaghőmérséklet első alkalommal haladta meg az 1,5 Celsius-fokot, ez nem jelenti a párizsi klímaegyezmény megszegését, mert ahhoz a globális átlaghőmérsékletnek több évtizeden keresztül kellene túllépnie a küszöbértéket. A tudósok becslése szerint 2015 és 2024 között a globális átlaghőmérséklet mintegy 1,24 Celsius-fokkal volt magasabb, mint az iparosodás előtti időkben, ebből 1,22 Celsius-fokos növekedést az emberi tevékenység okozott.
A jelentés azt is megállapította, hogy az emberi tevékenység hatással van a Föld energiaegyensúlyára, mivel az óceánok a többlethő mintegy 91 százalékát tárolják, ami az éghajlati rendszer minden elemében káros változásokat idéz elő, beleértve a tengerszint emelkedését, az óceánok felmelegedését, a jég és a permafroszt olvadását. 2019 és 2024 között a globális átlagos tengerszint mintegy 26 mm-rel emelkedett, ami több mint kétszerese az ezredforduló óta megfigyelt hosszú távú, évi 1,8 mm-es ütemnek. Rogelj hangsúlyozta, hogy a következő évtizedben a kibocsátások határozzák meg, hogy milyen gyorsan érjük el az 1,5 Celsius-fokos felmelegedést. "Gyorsan csökkenteni kell a kibocsátást, hogy teljesíteni tudjuk a párizsi megállapodásban foglalt éghajlati célokat" - szögezte le a tudós.
