Feltűnően aggasztó statisztikák: Úgy tűnik, csupán 40 másodpercig képesek vagyunk fenntartani a figyelmünket a digitális világban – írja a Könyves magazin.
Martin Korte, a neurobiológia szakértője, kutatásai során arra összpontosít, hogy a folyamatosan változó technológiai innovációk miként befolyásolják agyunk működését, valamint milyen kihívásokkal jár a digitális korszak az idegrendszerünk számára. Legújabb műve, amely az "Ésszel a géppel" címet viseli, mélyrehatóan elemzi ezt a komplex kapcsolatot.
Martin Korte, a neves német emlékezetkutató és a Braunschweigi Műszaki Egyetem professzora, a neurobiológia egyik legelismertebb alakja, aki rendszeresen feltűnik televíziós műsorokban. Kutatásai a digitális technológia és az emberi agy közötti összefonódásra fókuszálnak. Legújabb könyve, amely a német nyelvterületen már nagy népszerűségnek örvend, most magyarul is megjelent, címe pedig: Ésszel a géppel.
A kötetben a szerző világos és közérthető stílusban tárja elénk egy olyan tudományág izgalmas világát, amely mindannyiunk életét átszövi, hiszen a digitális technológia korában létezünk. Ahelyett, hogy száraz kutatási adatokat sorolna fel, színes érdekességekkel és meglepő példákkal illusztrálja, milyen mély hatással vannak a digitális eszközök mindennapi életünkre és idegrendszerünkre.
A digitális világ állandó jelenléte mély nyomot hagy az idegrendszerünkben. A figyelmünk folyamatosan megoszlik, és ez a koncentrációnk rovására megy. Mindennap arra neveljük magunkat, hogy állandóan váltogassuk a fókuszt, így nehezebbé válik az elmélyült munkavégzés.
Amíg tevékenykedünk, gyakran csak félszemmel figyeljük a telefonunkra érkező üzeneteket – ismerős érzés, nem igaz?
A statisztikák szerint átlagosan óránként 110-180 alkalommal érintjük meg a telefonunkat, és mindössze negyven másodpercet töltünk a gépünkön a már megkezdett feladattal, mielőtt eltereli a figyelmünket valami más dolog az interneten vagy a külvilágban.
Egyfolytában megszakítjuk minden tevékenységünket, így nincs gyakorlatunk abban, hogy csak egy feladatra koncentráljunk és kizárjuk a zavaró tényezőket.
Mi magunk csökkentjük az akaraterejünket.
Ez a folyamatos stimuláció pedig stresszhez vezet. Az agy ilyenkor átkapcsol vészhelyzeti működésre, amikor alig érzékeljük a környezetünket és a szabad, asszociatív gondolkodás helyett csak reflexek alapján reagálunk.
Korte ugyanakkor hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítanunk arra, milyen feladatokat delegálunk, és milyen információkat osztunk meg az interneten vagy az mesterséges intelligenciával. A tudás, az adatok, a tények és az emlékek formálják agyunk struktúráját, így nem mindegy, mit bízunk rájuk.
Ezért ha mélyebb tudással rendelkezünk a világról, akkor képesek vagyunk árnyaltabban gondolkodni, cselekedni és észlelni a dolgokat. Korte figyelmeztetése szerint ezt a tudást nem szabad elhanyagolnunk.
A kötet nagy részét a gyerekek és a digitális világ kapcsolata képezi, ennek sokat vitatott leágazása az iskolai digitális eszközök kérdése. Korte ebben az arany középutat képviseli. Amellett érvel, hogy a digitális oktatás szükséges, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a képernyők használata nem olyan hatékony, mint amikor a gyerekek csoportokban tanulnak és valódi kapcsolatot teremtenek egymással az osztályteremben.
Kiemeli, hogy függetlenül attól, hogy digitális vagy hagyományos formában zajlik az oktatás, elengedhetetlenek azok a tanárok, akik irányítanak minket, segítenek felismerni a hibáinkat, és útmutatást adnak a teljesítményünk javításához.
A digitális oktatás véleménye szerint bizonyos feltételek mellett akár hátrányos is lehet.
A digitális eszközökkel folytatott önálló tanulás előnyben részesíti azokat a diákokat, akik már eleve erősebb teljesítménnyel rendelkeznek. Ezzel szemben azok a fiatalok, akik valamilyen hátrányos helyzetből érkeznek, vagy akik számára a digitális technológiák nem hozzáférhetők, sokkal nehezebb helyzetben találják magukat. Az ő esetükben a digitális tanulási lehetőségek nem csupán kihívást jelentenek, hanem gyakran még a teljesítményük csökkenéséhez is vezetnek. Ennek következtében a társadalmi különbségek egyre inkább felnagyítódnak, és éppen azok a gyerekek maradnak le, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra és az esélyegyenlőségre.
A digitális média túlzott mértékű használatának a valós életben is jól látható következményei vannak, különösen a finommotoros készségekre és az egyensúlyérzékre. Megfigyelhető, hogy a mai általános iskolások gyakran nehezen tudnak végighaladni egy padlóra rajzolt tízméteres egyenes vonalon – ezt a jelenséget egy interjúban a szerző is érintette. Ugyanakkor, amikor a telefonok érintőképernyőit használják, a gyerekek ujjaik rendkívül ügyesen mozognak, és az ehhez kapcsolódó agyi területek fejlődése is szembetűnő. Ez a kettősség rávilágít arra, hogy miközben a digitális eszközök használata bizonyos képességeket erősít, másokat viszont gyengít.
A könyv egy másik állítása, hogy a multitasking valójában csak mítosz. Ha több dolgot csinálunk egyszerre, akkor 50 százalékkal hosszabb időbe telik elvégezni azokat, mintha egymás után csinálnánk meg a feladatokat. Ráadásul a kísérletek azt mutatják, hogy a multitasking nem fejleszthető gyakorlással.
Korte megfogalmazása szerint a leghatékonyabb munkavégzés akkor valósul meg, ha kizárólag két dologra fókuszálunk: a feladatra önmagában, valamint arra a célra, amit a feladat elvégzése révén kívánunk elérni.
Egy újabb mítosz dőlt le: a kutatások nem igazolták, hogy a nők jobban boldogulnak a több feladat egyidejű kezelésében. A vizsgálatok azt mutatták, hogy nők és férfiak egyaránt gyengén teljesítenek a párhuzamos feladatmegoldás során. Ez azt jelenti, hogy a multitasking nemcsak stresszes, hanem hatékonyság szempontjából sem a legjobb megoldás.
Korte azt ajánlja, hogy világosan válasszuk el az online és offline tevékenységeinket, és mindkét esetben teljes figyelmünket szenteljük arra, amit éppen csinálunk. Éljük meg a pillanatot, ne csak átrohannyunk rajta. Kerüljük el, hogy mindenhol egyszerre akarjunk jelen lenni; helyette fókuszáljunk egyetlen irányra, és merüljünk el abban, amit éppen teszünk.
