Létrejött az első politikai mozgalom a grúziai demonstrálók körében.

Grúziában hivatalosan is életre kelt a Szociáldemokráciáért Mozgalom, ezzel pedig megvalósult az első politikai közösség, amely a kitartó tüntetők sorából alakult. Az alapítók nyilatkozata szerint a mozgalom már több mint száz tagot számlál, és célja, hogy egyesítse azokat az állampolgárokat, akik különböző szakmákban dolgoznak, de közös meggyőződésük, hogy Grúzia jövője és fejlődése szempontjából a szociáldemokrácia képviseli az egyedüli járható utat, mindezt európai baloldali tapasztalatok alapján.

A mozgalom alapját olyan elkötelezett aktivisták képezik, akik már több mint két hónapja nap mint nap demonstrálnak a grúziai közszolgálati televízió épülete előtt, tiltakozva annak propagandisztikus működése ellen. A demonstrációkat általában egy három kilométeres, a parlamenthez vezető vonulás követi a belvárosban, ahol a résztvevők hangot adnak követeléseiknek és aggodalmaiknak. Jelenleg Grúziában nem igazán található erős és aktív baloldali párt a politikai palettán. A 90-es években alakult Munkáspárt a választásokon rendszerint csak néhány százalékot tud elérni, míg a volt honvédelmi miniszterhelyettes, Ana Dolidze által vezetett Az Emberekért baloldali párt a közelmúltban csatlakozott a három nagy Európa-párti koalíció egyikéhez, az Erős Grúziához. Az ellenzéki pártok többsége, köztük a négy fő ellenzéki erő is, vagy az Európai Néppártnak, vagy a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) megfigyelő tagjaként működik. A 2012 óta hatalmon lévő Grúz Álom párt kezdetben középbal irányultságát hangsúlyozta, és az Európai Szocialisták (PES) pártcsaládjának tagja volt megfigyelői státusszal, egészen 2023 őszéig, amikor is kizárták őket. A döntést azzal indokolták, hogy a grúz kormánypárt antidemokratikus irányvonalat képvisel, emellett felhívták a figyelmet Irakli Gharibashvili miniszterelnök budapesti részvételére a konzervatív CPAC konferencián, amelyet Orbán Viktor hívott meg, és amelyet az Európai Szocialisták értékrendjükkel összeegyeztethetetlennek tartottak.

A Grúz Álom politikai fejlődése párhuzamba állítható a Fideszével: mindkét mozgalom baloldali vagy liberális gyökerekkel indult, azonban az idő múlásával egyre inkább a jobboldali spektrum felé orientálódtak, miközben különböző pártokat és szavazóikat integrálták. Miután hatalomra jutottak, gyorsan a saját országuk politikai életének középpontjába kerültek, és mára mindkét párt a populista szélsőjobboldal meghatározó képviselőjévé vált. A politikai irányvonaluk és kommunikációjuk számos hasonlóságot mutat, hiszen az Orbán-kormány folyamatosan támogatja a grúziai kormányzatot, sőt, a VSquare oknyomozó portál több forrása is megerősítette, hogy Habony Árpád, Orbán Viktor nem hivatalos kampánytanácsadója rendszeresen látogat a grúz fővárosba.

A Grúz Álom ellenállásának tüntetései továbbra is rendszeresen zajlanak, azonban az elmúlt két hónapban a helyzet megváltozott: az ellenzéki erők helyett mások léptek előtérbe. Az ellenzéki tábor szavazói közül sokan kritikus hangot ütnek meg az ellenzéki pártokkal szemben, kifogásolják azok aktivitását és hatékonyságát a demonstrációk során. Sokan úgy érzik, hogy a pártok nem kommunikálnak eléggé a tüntetőkkel és a közvéleménnyel, ami bizalmatlanságot szül. A kritikák egyik központi eleme, hogy számos ellenzéki politikus már korábban is kormányzati pozíciókat töltött be, és az elmúlt években alig alakultak meg valóban új formációk. Ennek következtében egyre többen fogalmazzák meg az igényt új, friss politikai erők létrehozására. Ebből a szemszögből nézve a nemrégiben megalakult Szociáldemokráciáért Mozgalmat sokan biztatónak tartják, remélve, hogy az új formáció olyan területeken fog aktív lenni, amelyek eddig hiányoztak a többi ellenzéki párt repertoárjából. Több ellenzéki politikus is kifejezte jókívánságait az új mozgalom iránt, ami új reményt adhat a tüntetők számára.

Eközben az országban egyre diktatórikusabb módszerekhez folyamodik a rezsim. Új, a média és a civil szervezetek működését korlátozó törvényt jelentettek be, a közigazgatási szabálysértés miatti őrizetbe vétel idejét 14 napról felemelték 60 napra (még Oroszországban és Fehéroroszországban is kevesebb ez az időtartam), több, a tüntetések folyamatos kellékeként szolgáló eszközt tiltottak be, így a különböző lézerek és pirotechnikai eszközök használatát vagy a maszkviselést, és mindezen szabálysértések pénzbírságának árát a többszörösére emelték. A maszkviselésért 2000 grúz laris (mintegy 270 000 forint) bírság jár, a tüntetések alatti útlezárásért és a forgalom akadályozásért pedig 5000 grúz laris (675 000 forint) bírság jár személyenként. Egyszerű tüntetőket, különböző közszereplőket és ellenzéki politikusokat érnek támadások. A Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciáról visszatérő grúz politikusokat, előbb Giorgi Gakharia volt miniszterelnököt és ellenzéki pártvezetőt ért támadás, majd másnap Grúzia ötödik köztársasági elnökét - akit a nyugati országok továbbra is az ország legitim elnökeként ismernek el - Salome Zourabichvilit támadták meg, és dobálták meg tojással. A reptér őrei és a rendőrség nem avatkozott közbe egyik esetben sem, a támadókat nem vették őrizetbe és nem indult nyomozás azon kormánypárti propagandistákkal szemben sem, akik nyilvánosan írtak arról a különböző közösségi oldalakon, hogy ezek a támadások meg fognak történni.