Fedezd fel a mesebeli Trakostyát, ezt a varázslatos várat, amely a horvát határ mentén terül el. A festői táj ölelésében, a dombok fölé emelkedő épület egy igazi időutazást ígér, ahol a múlt titkai és a legendák életre kelnek. A vár falai között sétálva a

Fedezd fel a természet csodáit: sétálj a festői hegyekben, barangolj a mély völgyekben, és merülj el a titokzatos barlangok világában! Várak romjaiban kalandozva pedig a múlt lenyűgöző történeteit is megelevenítheted. Az utazások során minden lépés egy új élményt, minden kirándulás egy új felfedezést tartogat!

Trakostyán, horvát nevén Trakošćan, távol esik a többi látnivalótól és lakott területektől, azonban a magyar határ közelsége miatt könnyen beilleszthető egy városlátogatás vagy egy kis vásárlás a programba. Így egy egynapos kirándulás során remek lehetőség nyílik felfedezni ezt a gyönyörű helyet.

A dombok ölelésében, erdők sűrűjében rejtőzik ez a varázslatos erődítmény, amely mintha egy meséből lépett volna elő. Az építmény utolsó gazdája a Drašković család volt, akik saját elképzeléseik szerint alakították át a várat, hogy az elnyerje mai lenyűgöző formáját.

Hol található? Horvátországban, Varasd megyében, a magyar határtól kb. 80 km-re. Térképen ITT.

Az út mentén egy tágas, díjmentes parkoló várja az érkezőket, ahonnan gyalogosan kell megtenni a távolságot a várig.

A vár egy festői dombon terül el, amelyet természetvédelmi területté nyilvánítottak, így megőrizve különleges ökológiai értékeit. A domb gazdag növényvilágával lenyűgöző látványt nyújt. A magasabb részeken impozáns hegyi bükkerdők és fenyőerdők burjánzanak, míg a mélyebb völgyekben kocsányos tölgyek, gyertyánok, tölgyesek és szelídgesztenyék szélesednek el, mind hozzájárulva a táj varázsához.

A domb túloldalán egy festői tó terül el, amelynek partján érdemes sétát tenni a napfényes órákban. A víz körüli különleges növényzet között felfedezhetjük a gyönyörű vízitöket és a ragyogó sárga tavirózsát, amelyek varázslatosan díszítik a tavat.

A tó körül tündéres meseösvényt alakítottak ki, erről nagy táblákon olvashatunk. Akinek ideje engedi, akár körbe is sétálhatja a tavat.

A hagyomány szerint a vár egy ókori erődítményről arx Thacorumról kapta a nevét, mások szerint Drachenstein lovagjairól, akik a kora középkorban ellenőrzésük alatt tartották a vidéket.

Trakostyán története gyakorlatilag négy évszázadon keresztül szoros kapcsolatban állt a Drašković család sorsával. A 16. század második felétől egészen a 20. századig a Draškovićok Horvátország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb főúri dinasztiájának számítottak, különösen Zagorja és a horvát kajkevác nyelvjárást használó vidéken. A család nem csupán gazdagságával, hanem politikai hatalmával is jelentős szerepet játszott a térség fejlődésében.

Ebből a családból származik négy horvát bán (II. György, II. Iván, III. Iván és V. Iván), valamint számos hadvezér, akik a Horvát Királyság és a Habsburg Monarchia védelmezőiként tűntek fel. A közélet színpadán püspökök, egy bíboros, egy magyar nádor, királyi kancellárok és bírák is megjelentek, továbbá számos más kiemelkedő figura formálta Horvátország történelmét és kultúráját.

Aki jól bírja a lépcsőzést, az akár le is rövidítheti az utat.

Az első erőd a zagorjei grófság védelmének szolgálatára épült a 13. században. Az írásos források először 1394-ben tesznek említést róla, amikor Cillei Hermann kapta meg adományként. Ez az erőd 1456-ig, a Cillei család kihalásáig, a család birtokában maradt, így fontos része lett a helyi történelemnek.

A vár az északnyugat-horvátországi várak sorának egyik gyöngyszeme volt, amely a középkor folyamán figyelemmel kísérte a Ptuj irányából érkezőket a Bednja folyó festői völgyében. Az építmény kezdetben egy lakóegységből állt, amelyet masszív várfalak öleltek körül, és egy impozáns őrtorony emelkedett a középpontjában, őrizvén a terület biztonságát és a környék eseményeit.

A Cillei nemzetség eltűnését követően birtokaik sorsa megpecsételődött, hiszen azok többször is gazdát cseréltek. A Trakostyáni vár először Vitovec János hadvezér tulajdonába került, később pedig Corvin János birtokába, aki azt Gyulay Jánosnak adományozta. A Gyulay család három generáción át őrizte a várat, és jelentős építkezésekbe is kezdtek, azonban 1566-ban a család kihalásával a birtok a császári udvarra szállt. II. Miska császár, a hűséges szolgálatok elismeréseként, Drašković György horvát bánnak juttatta a várat.

Trakostyán középkori vára mára szinte eltűnt a múlt homályában, hiszen a maradványai helyén egy impozáns, historizáló stílusban épült mesebeli várkastély emelkedik. Bár a középkori erődítmény csupán alapfalaiban él tovább, ennek ellenére Horvátország legkedveltebb műemlékei közé számít, vonzva a látogatókat a történelmi atmoszférájával és lenyűgöző építészeti részleteivel.

A vár története 1584-ben vett új irányt, amikor a Drašković család véglegesen birtokba vette. Ezt követően a család többször is hozzányúlt az építményhez, és jelentős átépítéseket végeztek rajta. Ekkor készült el a nyugati bástya, amely már lehetővé tette az erődítmény hatékony védelmét ágyúk és tűzfegyverek segítségével. A bástyán található címer és felirat tanúbizonyságot tesz arról, hogy II. Drašković János és Péter 1592-ben irányították az építkezést.

A várkastély, amelyről egy 1667-ből származó rajz tanúskodik, már akkoriban is a mai napig megőrzött formáját öltötte magára. Ugyanakkor a vár középkori megjelenéséről rendkívül kevés információ áll rendelkezésünkre, és Trakostyán 16. és 19. század közötti átépítéseiről és bővítéseiről is csak hiányos adataink vannak.

Amikor a család többi zagorjei birtoka virágzásnak indult, a Draškovićok a 18. század folyamán elhagyták Trakostyánt, ami a vár fokozatos pusztulásához vezetett. Ezt követően a hely szinte kizárólag katonai jelenlétnek adott otthont.

Trakostyán a 19. század közepére annyira elhanyagolt állapotba került, hogy a lakóhelyiségek már nem nyújtottak kényelmet. Ekkor lépett színre az akkori birtokosa, gróf Drašković VI. György altábornagy, aki feleségül vette Baillet-Latour Zsófiát. 1853-ban nekiállt az ősi vár újjáépítésének, hogy kastéllyá alakítsa át. A felújítási munkálatok három éven keresztül zajlottak, és az erről tanúskodó kőtábla a főkapu udvar felöli homlokzatába került beépítésre, emléket állítva e történelmi átalakulásnak.

A trakostyáni vár felújítása egyike az első átfogó restaurálásoknak Horvátországban. A kastély neogótikus stílusban újították fel. A romantizáló elveknek megfelelően felújított kastélyon kihangsúlyozták az erődítmény jelleget, a négyzetes lakótornyot és a hengeres bástyákat 16. századira, a lakó- és a gazdasági épületeket 17. és 18. századira fazonírozták. Az északnyugati homlokzaton egy bejárati helyiséget alakítottak ki, ahol a főlépcsőházat helyezték el, továbbá magas palástfalakat és egy reprezentatív, gótikus, felvonóhidas kaputornyot készítettek. A korábban kicsiny ablakokat hatalmas, színes üvegezésű ablakokra cserélték ki.

A felújítás idejéből fennmaradt berendezésnek neogótikus, neoreneszánsz és neobarokk jellegzetességei vannak. A reprezentatív helyiségek, úgymint a lovag- és vadászterem, a könyvtár a földszinten helyezkednek el. A tulajdonos lakóhelyiségeinek az első emeletet szánták, étkezővel, hálószobákkal, szalonokkal, szivarszobával, zeneszobával, olvasószobával és egy imasarokkal. A második emelet főleg az időnkénti vendégek elhelyezésére szolgált. A földszinten a kicsiny ciszternás udvar mellett a kiszolgáló részen helyezték el a konyhát és a különböző élelmiszer kamrákat.

1944-ben a Drašković család Ausztriába menekült, így a kastély állami tulajdonba került.

A kastély a II. világháború végén elhanyagolt állapotban, ám komolyabb károsodások nélkül, sőt, nagyrészt az eredeti berendezésével élte túl a viharos időket. Az összes zagorjei kastély közül ez a helyszín őrizte meg a legjobban az uralkodó központ és a főnemesi birtok egykori hangulatát és szellemét.

A kastély falai mögött, 1953 óta egy főúri hangulatú múzeum várja a látogatókat, mely a Drašković család örökségére épül. A 19. századból származó, gondosan megőrzött berendezések révén a látogatók nem csupán megtekinthetik, hanem át is élhetik az eredeti korabeli atmoszférát. Az enteriőr varázsa lehetővé teszi, hogy a múlt e különleges szegmense újra életre keljen, és a látogatók egy pillanatra visszautazhassanak az időben.

A vár alagsorában egy különálló épületrészben található a várkonyha, ezáltal megakadályozható volt egy esetleges tűz továbbterjedése a lakószobák felé. A konyha közepén egy hatalmas, fehér, többfunkciós kályha található. Különösen érdekes a kémény elhelyezkedése, mert az nem az egyébként megszokott helyen található. A füst a konyha padlójában lévő csatornán keresztül a fal felé távozott, és ott ömlött csak a kéménybe. A konyha sarkában egy kemence is van, ahol a kenyér mellett más ételeket is készítettek.

Évszázadok során a nemesség kedvelt időtöltése a vadászat volt, így nem meglepő, hogy egy vadászterem a magasföldszinten kapott otthont. Ezen a helyen egykor a fényűző étkezések is zajlottak. Itt gyűlt össze a férfiak társasága, miután visszatértek a vadászat izgalmaiból, ezért a terem díszes berendezésekkel várta őket, a falakon pedig számos vadásztrófea hirdette a múltbeli sikereket.

A dolgozó és könyvtárszoba neoreneszánsz stílusú bútorokkal és könyvespolcokkal van berendezve. A könyvtár állománya ma kb. 1700 kötetből áll, elsősorban enciklopédiák és szépirodalmi művek a 18. század második feléből és a teljes 19. századból. A legtöbb könyv német és francia nyelven íródott.

A vár nyugati tornyának legimpozánsabb része a lovagterem, amely a 19. században megújult, ünnepélyes atmoszférájával a középkori romantika szellemét idézi meg. Ez a helyiség nemcsak a történelem dicsőségét reprezentálja, hanem a katonai erő, valamint az oszmán birodalom ellen harcoló hősök emlékét is őrzi. A terem gótikus stílusa lenyűgöző, falain a 15., 16. és 17. századból származó fegyverek és vezérportrék sorakoznak, amelyek egy rég letűnt, de mégis élő hagyományt idéznek fel.

Az épület központi részén elhelyezkedik egy négyszögletes alakú várudvar, amelyben ciszterna is található. Az udvar falán pedig egy különleges, a 19. századból származó óra díszíti a teret.

Az első emeleten egy varázslatos étkező fogad minket. A helyiség bútorzata – akárcsak az egész emelet berendezése – a tulajdonosok kifejezett kérésére készült, egyedi, művészi alkotások formájában. A falon található kisebb ajtón át érkezett az étel, amelyet egy különleges felvonó segítségével szállítottak fel a konyhából. A berendezés és az étkészletek többsége a II. világháború viharos éveiben megsemmisült, így ma csupán néhány, a 18. és 19. századból származó porcelán ékessége díszíti a helyiséget.

Ezen az emeleten egy hangulatos hálószoba és az ahhoz tartozó előszoba kapott helyet. Az előszoba dizájnja és funkciója szervesen összefonódik a háló térségével. Itt találhatóak a tágas ruhásszekrények, egy elegáns állótükör, valamint egy praktikus tároló ládikó, amelyek mind hozzájárulnak a hely kényelméhez és rendezettségéhez.

A várúr hálószobája lenyűgözően elegáns, neobarokk stílusban készült, ahol a díszes részletek és a gazdag színek harmóniája varázslatos atmoszférát teremt.

Az elmúlt évszázadok során a zene és a zenélés a nemesi réteg körében rendkívül népszerű szórakozási formává vált. E helyiségek gyakran szolgáltak a zenei élmények színhelyéül, ahol a mulatozás és a zenehallgatás egyaránt helyet kapott. Ennek megfelelően a szoba berendezése is igényesen megkomponált: neobarokk bútorok, festett felületek és gazdag aranyozott fafaragások varázsolják el a látogatót, tükrözve a művészet és a luxus iránti vonzalmat.

Erdődy Drašković Julianna műterme lenyűgöző módon került újjáépítésre. A térben nemcsak festményei és portréi kapnak hangsúlyt, hanem a festőállvány és a különféle eszközök is, amelyek a művészi folyamat részét képezték. A szobát egy impozáns neogótikus kályha melegítette, amely nemcsak funkcionális, hanem esztétikai szempontból is emeli a hely atmoszféráját.

A második emeleten található barokk szoba a német barokk stílusában lett berendezve. Gyönyörű berendezési tárgyai a 17. és a 18. századból származnak, a székek francia minta alapján készültek.

A lenyűgöző rokokó szoba két különálló, de mégis harmonikusan összekapcsolódó részből áll. Az egyik oldalon egy stílusos dolgozószoba kapott helyet, míg a másik oldalon egy kényelmes hálószoba bújik meg, mindkettő a kor eleganciáját tükrözi.

Az egyik szobában Drašković a "hétéves háborúban" részt vett tisztjeinek 40 portréja van kiállítva, melyeket nagy valószínűséggel Johann Michael Millitz és tanítványai festettek. Minden tisztet hasonló pózban festettek meg. Hasonlóságuk kitűnik a frizurájukon és a katonai egyenruhájukon is.

A neoreneszánsz a historizmus egy ága, mely a 19. század második felében alakult ki. A neoreneszánsz szobában kiállított, feketére festett bútorokat Erdödy Julianna hozta magával hozományként. Erre utal a bútorokba faragott "E" betű is. Különös fénypontja a szobának az az eredeti komód, mely a reneszánsz időkből származik. Ez az egész kiállítás legrégebbi darabja.

A vár minden egyes szintjén újabb izgalmas termek, rejtett szobák és lenyűgöző kiállítási darabok várják a felfedezőket. Nem árulom el az összes titkot, hiszen szeretném, ha a látogatók maguk tapasztalnák meg a hely varázsát és felfedeznék a meglepetéseket! :)

A vár területén a fényképezés nem megengedett, így a belső terekre vonatkozó képek és az azokhoz kapcsolódó információk a vár hivatalos weboldaláról származnak.

A várfalról lenyűgöző panoráma tárul elénk, különösen a napfényesebb órákban, amikor a táj színei élénkebbé válnak. Lent a gazdasági épületek sorakoznak, mellettük a parkoló, míg távolabb egy szálloda körvonalai sejlenek fel. A vár falai körül a természet vad szépsége uralkodik: dombok és völgyek váltakoznak, zöldellő erdők borítják a vidéket, a távolban pedig a hegyek impozáns sziluettje határozza meg a horizontot.

Kérjük, ne lépj be fagyival, égő cigarettával vagy kutyával a területünkre!

Ha más várak és kastélyok is felkeltették az érdeklődéseteket, mindenképpen érdemes felfedeznetek az Eisenstadt szívében megbújó impozáns Esterházy kastélyt. Ezen kívül a Fraknói vár, amely az Esterházyak kincstárát rejti, igazi időutazásra invitál minket, ahol kedves és szellemes magyar idegenvezetők kalauzolnak végig a történelmi helyszíneken. A karintiai Hochosterwitz vár is egy felejthetetlen élmény, amelyet a 14 kapuján keresztül érhetünk el. Továbbá, ne hagyjátok ki a Liechtensteini nagyhercegi család ősi várát (Burg Liechtenstein), amely Bécs alatt található, és különleges atmoszférájával várja a látogatókat. A misztikus Riegersburg vára, mindössze 35 km-re a magyar határtól, igazi boszorkányos élményeket kínál, ahol a legendák életre kelnek. Végül, ha egy kis utazásra vágytok, érdemes ellátogatni a Mauterndorf várához, amely egykoron középkori vámszedő hely volt, és mára Csipkerózsika varázslatos váraként ismert.

Szlovénia varázslatos várakban bővelkedik, amelyek közül kiemelkedik a lenyűgöző Bledi vár, amely egy festői sziklán trónol, tornyai pedig a térség ikonikus jelképei. Ezen kívül ott van a különleges Predjamai lovagvár is, amely egy sziklafal oldalába épült, s egy mesebeli barlangrendszer szomszédságában helyezkedik el. Emellett nem feledkezhetünk meg az olasz Miramare kastélyról sem, amely Trieszt közelében található, és varázslatos szépségével bűvöli el a látogatókat.

Ha szeretnétek naprakészen értesülni a legújabb bejegyzésekről, ne felejtsétek el követni a Kiránduló Facebook oldalát sem!

Az információk forrásai között szerepelnek a Wikipedia oldalai, a jupiter.elte.hu weboldal, valamint a vár hivatalos honlapja.