Avicii-t milliók szerették, de ez sem tudta eltüntetni azt az érzést, hogy valójában nem a saját életét éli.
Tim Bergling, ismertebb nevén Avicii, élete sokak számára az álom megtestesülése volt. Mégis, hiába a csillogás és a hírnév, ő maga gyakran érezte, hogy nem találja a helyét ebben a világban. A siker előtti boldogságát felváltotta az üresség és a boldogtalanság, ahogy a hírnév súlya egyre inkább nyomasztotta. A Netflix legújabb dokumentumfilmje, az "I am Tim", eddig soha nem látott, személyes felvételek segítségével világít rá arra, hogyan vált a modern zenei világ egyik legnagyobb alakjává, és milyen áldozatokat hozott ennek érdekében. A legfájdalmasabb áldozat pedig nem más volt, mint saját identitása és belső békéje. A film bemutatja, hogy a siker ára gyakran olyan dolgok elvesztésével jár, amelyekért valójában érdemes lenne küzdeni.
Avicii neve valószínűleg mindenkinek ismerősen cseng, hiszen ez a svéd zenész és producer olyan örökzöld slágereket alkotott, mint a Bromance, a Levels, a Wake Me Up vagy a Hey Brother. Zenei öröksége révén egy egész generáció fedezte fel, mit is jelent az EDM varázslatos ritmusai között mozogni egy fesztivál forgatagában. Az ő munkássága nem csupán dalokat, hanem élményeket teremtett, amelyek örökre beépültek a zenei kultúrába.
Mi, akik a barátainkkal összekapaszkodva élveztük a bulikat a zenéjére, talán sosem tudtuk igazán felfogni azt a magányt, amit Avicii a DJ-pult mögött élt meg, fellépésről fellépésre. Pedig ez a magány már fiatal korától kezdve végigkísérte az életét, formálva minden pillanatát. Tim Bergling tizenévesen fedezte fel a zenélés örömét, amikor találkozott az FL Studio nevű szoftverrel. Korábban a gitár is vonzotta, de saját bevallása szerint sosem volt elég türelme ahhoz, hogy olyan szinten elsajátítsa, amire vágyott. Fiatalon már megjelent az életében az a perfekcionizmus, ami végül önbántásba is torkollott.
A kétezres évek közepén kezdte el zenéit különböző house blogoknak küldözgetni, és akkoriban még nem sejtette, hogy ez a tevékenység akár jövedelmező is lehet. (Halála idején körülbelül 50 millió dollárra becsülték a vagyonát.) A blogok révén bukkant rá Ash Pournouri menedzser, aki már a kezdetektől fogva megjósolta, hogy ha lehetőséget kap arra, hogy "rendesen" dolgozzon, egy év múlva mindenki megismeri majd a nevét. Valószínűleg őt is meglepte, hogy a jóslata valósággá vált: Avicii egy év elteltével már techno-turnékon szerepelt, három év múlva, 2010-ben pedig az Ultra Music Festival egyik kiemelkedő fellépője lett, ahol a zeneipar nagy öregjének számító David Guetta mellett lépett fel.
"Ez egy cseppet sem tűnik valódinak," - hallható a dokumentumfilm egyik jelenetében. Az őt körülvevő népszerűség folyamatosan emelkedett a karrierje során, de az igazi őrület 2011-ben vette kezdetét, amikor megjelent a Levels című dal, amely teljesen átalakította az iránta érzett érdeklődést.
Ash sugallatára eszeveszett tempójú turnézásba fogtak "addig kell ütni a vasat, amíg meleg" - alapon. ("Mindent elvállaltam, amit csak tudtam" - fogalmaz tömören a Netflix-dokuban.) Az alapvetően zárkózott természetű, szorongó Timnek viszont szüksége volt valamire, ami egyrészt ellazítja, másrészt - ha kell, - feldobja annyira, hogy képes legyen kiállni a tömeg elé.
A gyakori és nagy mennyiségű alkoholfogyasztás következtében 2014-ben életveszélyes állapotban került kórházba, ahol akut hasnyálmirigy-gyulladással kezelték. A műtétek során sajnálatos módon eltávolították a hasnyálmirigyét és a húgyhólyagját is. Az amúgy is vékony testalkatú DJ szinte a felismerhetetlenségig lefogyott, miközben a trauma és a fájdalmak hatására valószínűleg ebben az időszakban kezdett el ópiátokat használni, amelyek - bár csak átmenetileg - sikeresen tompították a fizikai szenvedéseit.
