Jelenleg ott tartunk, hogy az üveges italokban már több mikroműanyag található, mint a műanyag palackokban.
A Francia Élelmiszer-, Környezet- és Munkaegészségügyi Biztonsági Ügynökség (ANSES) jelentése szerint a visszaváltható üvegek (beleértve a visszaváltható vizes, üdítőitalos, jeges teás vagy borosüvegeket is) több mikroműanyagot tartalmaznak, mint maguk az egyszer használatos, környezeti szempontból nézve rendkívül szennyezőnek mondott műanyag palackok. A különböző tudóscsoportok már így is megállapították, hogy a mikroműanyagok szinte mindenhol jelen vannak, így az emberek szívében, tüdejében, a nők méhlepényében és anyatejében, a férfiak heréjében, az óceánokban, a szárazföldön, de még felhőkben is. Egyszerűen nincs az emberi élettartam léptékében nem lebomló és így a szervezetekben felgyülemlő, súlyos egészségügyi problémákat okozó mikroszkopikus méretű műanyagszemcsék (ezeket mikrométerben szoktuk mérni, ami pedig a milliméter ezredrésze) elől menekülés, melyeket belélegzünk, elfogyasztunk, sőt, melyek még a bőrünkön keresztül is képesek felszívódni és behatolni a szervezetünkbe.
Az újrahasznosítás során a fém- és üvegpalackokat először beolvasztják, majd újraöntik, így a szennyezés forrása kapcsán a figyelem az üvegpalackok fémkupakjaira terelődött. Mikroszkópos elemzések során kiderült, hogy ezek a kupakok apró, szabad szemmel nem látható karcolásokkal rendelkeznek. Valószínű, hogy a tárolás során a kupakok egymással ütköztek, és ezek a mikroszkopikus részecskék a felületükről leválhattak. Ezt a feltételezést alátámasztotta, hogy a különböző italokban felfedezett mikroműanyagok jellemzői – mint például a szín és az összetétel – tökéletesen megfeleltek a kupakokon található műanyagok tulajdonságainak, amelyek poliészter vagy polietilén-tereftalát alapú festékkel voltak bevonva.
A legfrissebb kutatások alapján megállapítható, hogy az ásványvizek mutatják a legkisebb mikroműanyag-tartalmat, átlagosan mindössze 2,9 részecskével. A palackozott forrásvizek szinte mentesek a mikroműanyagoktól, míg az ásványvizek között a szénvasas típusokban több, a mentesekben pedig kevesebb részecske található. Érdekes, hogy a jeges teák már 28,5, az üdítők 31,4, a limonádék 45,2, míg az üveges sörök 82,9 mikroműanyag-részecskét tartalmaznak literenként, figyelembe véve a műanyag, fém és üveg palackokat is. Meglepő módon a különböző borokban mindössze 8,2 részecske található literenként. Az alacsony pH-érték, vagyis a savasság lehet a fő tényező, mivel a savas italok nagyobb valószínűséggel oldják ki a mikroműanyagokat, de ez nem mindig érvényes, hiszen a gyártási folyamat, valamint a csomagolás és a tárolás is jelentős hatással van a végeredményre. A különböző palacktípusokat elemezve kiderült, hogy az egyszer használatos műanyagpalackokban a legkevesebb mikroműanyag szennyeződés található, míg a fémpalackokban több, az üvegpalackokban pedig a legtöbb részecske volt kimutatható. Ez az eredmény meglepte a kutatókat, akik a fordított tendencia megjelenésére számítottak.
Jelenleg ott tartunk, hogy saját egészségünk megőrzése érdekében a legjobb döntésnek tűnik, ha műanyagpalackos italokat választunk. Ugyanakkor ezzel súlyosan károsítjuk a bolygónkat, hiszen a mikroműanyag-szennyezések forrása a túlzott műanyaghasználatunk. Az emberiség évente körülbelül 460 millió tonna műanyagot termel, amelynek mindössze 10%-át tudjuk újrahasznosítani. A fennmaradó mennyiség pedig súlyosan szennyezi vizeinket, földjeinket és levegőnket, végső soron pedig az egész ökoszisztémánkat, így saját magunkat is.
