Római szarkofág és neolitikus építmény – lenyűgöző régészeti felfedezéseket tárt fel a szakértők csapata Óbudán. A kutatók izgalmas leletanyagra bukkantak, amely gazdagítja a terület történelmét és kultúráját.
A legújabb kutatási eredmények szerint Némethné Dr. Fényes Gabriella ásatásvezető régész és csapata – Kostyál Gergely, Kovács Gizella és Kraus Dávid – megerősítette, hogy a vizsgált terület már hétezer évvel ezelőtt is lakott volt. A Vörösvári úthoz közeli részen felfedezett újkőkori település nyomai egyértelműen bizonyítják ezt a megállapítást. Ezzel párhuzamosan a keleti zónában olyan deszkákra bukkantak, amelyek egy eddig ismeretlen funkcióval rendelkező építmény részei lehettek. Az újkőkori leletek között a mindennapi élet eszközei is helyet kaptak, többek között pattintott kőeszközök, csiszolt kőbalta, cserépedények, őrlőkő töredékek és állatcsontok, amelyek segítették a kutatókat abban, hogy részletesebb képet alkothassanak a neolitikus emberek életéről. Különösen figyelemre méltó volt számukra a vizes közegben megőrződött famaradványok mellett felfedezett kőgyöngy, amely valószínűleg női ékszerként szolgált egykoron.
A következő évezredek során a közeli, langyos hőmérsékletű karsztforrás hatására a táj fokozatosan feltöltődött. Az egykor sekély patakok medrében a növényzet gyökerei körül mészkő képződtek, melyek idővel egy vastag mészkőréteggé alakultak.
Ezen a mészköves területen indultak el az építkezések a rómaiak kezdeményezésére, akik a Kr. u. 2. században vízvezetéket (latinul aquaeductust) terveztek és valósítottak meg. Ez a vízvezeték valószínűleg a közeli óbudai Árpád-forrás langyos karsztvizét irányította a mai Flórián téren elhelyezkedő katonai táborba. A forrás és a legiotábor közötti magasságkülönbség alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a vízvezeték enyhén lejtett, lehetővé téve ezzel a víz zökkenőmentes eljutását a célterületre. A régészek által fellelt téglabélyegek pedig azt is bizonyítják, hogy az Aquincumban állomásozó legio, valamint egy segédcsapat is közreműködhetett a vízvezeték megépítésében. Érdekesség, hogy a Vörösvári úton található vízvezetéket a római kor végén lebontották, és helyette egy vízvezető árkot alakítottak ki. Középkori leletek szerint ezt az árkot még a középkorban is aktívan használták.
Fotográfus: Lakos Gábor
A vízvezetéktől északkeletre egy összefüggő településrészlet romjait is felfedezték a régészek. Jelenlegi ismereteink szerint a településrészlet a 2. század második felében és a 3. század első felében élhette virágkorát. Az épületek falai alól előkerülő falmaradványok ugyanakkor arra utalnak, hogy a település már ezelőtt is lakott volt.
A régészek eddig kilenc sírt tárták fel a feltárás során. Különösen figyelemre méltó az a szarkofág, amely a leggazdagabb mellékletekkel büszkélkedik. A benne nyugvó fiatal hölgyet számos értékes tárgy kísérte az örök nyugalomra: egy csodás üvegpalack, egy elegáns pohár, valamint egy halom pénzérme, mind-mind az egykori életének gazdagságát hirdetve.
A római kori romok évszázadok alatt vastag lösztakaróval borítva rejtőztek el. A középkor folyamán a feltárási terület lakatlan maradt, helyette viszont egy jelentős forgalmú út létesült itt. Ezt a történelmi tényt erősítik meg a 11. századból származó érmék, amelyeket egy utazó valószínűleg útközben veszíthetett el.
A legújabb ásatások ismételten megerősítették, hogy Magyarország területén számos olyan régió létezik, amelyek még felfedezésre várnak. Ezek a helyszínek lehetőséget adnak arra, hogy mélyebben megértsük az elmúlt korok hagyományait és mindennapi életét.
