Rozsdaövezeti valóság: riport a miskolci Vasgyár rejtett világából A miskolci Vasgyár, amely egykor a térség ipari szívverése volt, ma már a rozsdásodó acél és az elhagyott gépek árnyékában rejtőzik. A gyár területe, ahol valaha ezer számra dolgoztak emb

A Magyar Narancs riportja lebilincselő és sokkoló képet nyújt a hajdan virágzó miskolci Vasgyárról. Ez a hely egykor Magyarország egyik legjelentősebb kohászati központja volt, ám napjainkra a terület egy része szegregátummá alakult, ami a múlt dicsőségét és a jelen valóságát éles kontrasztban állítja egymással.

A kormányzati intézkedések, amelyek a droghasználat visszaszorítására irányulnak, nem hoztak tartós megoldást; a jelenség továbbra is jelen van, csupán a nyílt szem előtt zajló aktivitás visszaszorult, és a sötét zugokba húzódott - derül ki a helyszíni riportból.

A 19. század végén kiépült munkáskolónia egyedi arculatú, eklektikus stílusú téglaépületekkel ma már csak árnyéka egykori önmagának. A rendszerváltás után a kétezres évek végére szinte minden bezárt, a városrész társadalmi összetétele azonban változatos: a szegregátumok mellett középosztálybeli családok is élnek itt takarosabb házakban.

"Borsod egy mélyszegény hely" - fogalmaz az egyik helyi lakos, Buri Dávid, aki hegesztőként dolgozik, de panaszkodik a régió alacsony munkabéreiről. Míg itt 1700 forintos órabérért kellene dolgoznia, addig Debrecenben vagy Nyíregyházán ugyanezért a munkáért 3000-3500 forintot is fizetnek.

A Vasgyár szívében húzódnak a számozott utcák, amelyek a nyomor megtestesítőiként élnek a köztudatban. E területek felszámolása a városvezetés egyik fő célja volt a múlt évtized közepén, Kriza Ákos (Fidesz) polgármestersége idején. Az itt maradt épületekért a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalta a felelősséget, elvégezve a szükséges felújításokat. Jelenleg ők biztosítják a lakhatást az itt élők számára.

A helyiek véleménye szerint a drogkereskedelem központjai ezek a környékek. "Bemennek a régi bunkerbe, ott töltenek el egész napokat, és a hídon is ott lógatják a lábukat. Onnan indul az egész ügy" - meséli az egyik ott élő, aki úgy véli, hogy ez a helyzet mindaddig fennmarad, amíg a telepet teljesen meg nem szüntetik.

Miközben a kormány hajtóvadászatot hirdetett a dizájnerdrogok ellen, furcsa kettősség figyelhető meg a tudatmódosító szerekhez való hozzáállásban: a kocsmákat és italboltokatat támogató program futott párhuzamosan. "A kábszerezést Amerikában sem tudják megszünteni, nemhogy itt" - jegyzi meg egy hatvanas éveiben járó helyi férfi.

A riportból világossá válik, hogy a dizájnerdrogok használói a razziák következtében eltűntek a nyílt utcákról, ám a fogyasztás nem szűnt meg, csupán átalakult. A dílerek most már rejtett módon, az ablakokon át bonyolítják a tranzakciókat. A Vasgyárban az utóbbi évek során a herbál és a biofű mellett legújabban a kristály kezdett teret nyerni.

A riport legmegrázóbb része egy egykori légoltalmi óvóhely, egy "bunker" leírása, amelyet a droghasználók rejtekhelyként használnak. A földön szerhasználat nyomai, eldobott ruhák és óvszerek hevernek. Az alumíniumdobozok alját levagdosták, hogy azokon hevítsék fel a kábítószereket. Az önkormányzat megpróbálta befalazni a bejáratokat, de feltörték őket.

Honti Zalán, a Laurus Kulturális és Szociális Egyesület vezetője hangsúlyozza: "Ha a dizájnerek által használt szerek megszüntetése tüneteként jelenik meg, például a razziák és elfogások következtében, akkor valószínű, hogy egy másik probléma fog felszínre kerülni, vagy akár újabb függőségek alakulhatnak ki." Az egyesület Miskolc egyik nappali ellátó központját üzemelteti, amely fontos szerepet játszik a helyi közösség támogatásában.

A lakók egy része attól tart, hogy kilakoltatás vár rájuk. Az egyik feldúlt férfi, aki 1983 óta él itt, arról számol be, hogy fenyegeti őt a kilakoltatás veszélye, és más családokat is. Szerinte pletykák keringenek arról, hogy a területet megvette egy közismert energiaital-gyártó vállalat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi képviseletétől érkezett hírek alapján jelenleg nem áll fenn a telep felszámolásának szándéka, és a várossal kötött élő szerződésük még több mint két évig érvényes. Annak ellenére, hogy különféle pletykák keringenek a terület esetleges gazdasági vagy sportcélú hasznosításáról, konkrét tervekről egyelőre nem áll rendelkezésre megerősített információ.

A Hatodik utcától nem messze még ma is megtalálhatóak azoknak a házaknak a törmelékei, amelyeket a Kriza-érában bontottak le - egyes esetekben még a kémény is áll. A rombolás megdöbbentő látványt nyújt, az elmúlt egy évtizedben a maradványokat sem takarították el.

A Vasgyár látogatása után a riporterek Perecesre is ellátogattak, amely Miskolc északnyugati részén, egy festői völgyben terül el. Az egykori bányászkörzetben szintén közösség alakult ki, de ez a városrész kedvezőbb körülmények között fejlődött, mint a Vasgyár. Itt jelentős számban élnek középosztálybeli családok, bár a hátrányos helyzetűek is megtalálhatók az itt lakók között.