Ő volt Luther Márton felesége: egy szökött apáca, aki hat gyermek édesanyjaként a családi otthon szívévé vált. Mindenki csak "Kata uram"-nak hívta, hiszen nemcsak feleség, hanem a háztartás irányítója is volt, aki férje mellett állt a reformáció viharos i

Amikor 500 évvel ezelőtt, 1525 júniusában Luther Márton és Bóra Katalin összeházasodtak, volt, aki szerencsétlen cselekedetnek nevezte a frigyet. Ezt a vélekedést jobban megérthetjük, ha megismerjük a feleség 1525 előtti életútját.

Luther Wittenberg Hajnalcsillagának szólította feleségét, Bóra Katalint, ami nem csupán egy kedves megszólítás, hanem a közös életük iránti mély tiszteletét és szeretetét tükrözi. A végrendeletében, a korabeli szokásokkal ellentétben, őt jelölte meg örököseként, ami egyértelműen mutatja, mennyire fontos volt számára nemcsak mint partner, hanem mint társ az élet minden területén. Bóra Katalin, akit sokan nem néztek jó szemmel, mivel Luther reformátor hite és nézetei miatt a házasságot sokan elítélték, különösen a vallási körökben, ahol a papok nősülését szigorúan ellenőrizték. Az esküvőjük ellenállása részben abból fakadt, hogy sokan úgy vélték, Luther hite és küldetése nem összeegyeztethető a házasság intézményével, ugyanakkor Bóra Katalin bátor és független szelleme sokak számára fenyegetést jelentett a korabeli normákkal szemben. Ez a feszültség még inkább kiemeli Luther és Katalin kapcsolatának egyediségét és mélységét.

Katharina von Bora (Bóra Katalin) 1499. január 29-én született, Lippendorf vagy Hirschfeld környékén, a pontos születési hely még ma sem teljesen egyértelmű. A családja apácának nevelte, édesanyja halála után mindössze 5 évesen egy bencés kolostorba küldték iskolába. Tizenhat évesen, 1515 körül tett fogadalmat a nimbscheni ciszterci kolostorban.

1523 húsvétján Luther Márton segítségével, hat társával együtt megszökött a kolostorból. Heringeshordók között bujkálva, egy kereskedő szekerén vágtak neki az útnak Wittenberg felé. Bóra Katalint Lucas Cranach polgár családjához irányította, ahol lakhatásért cserébe besegített a háztartási feladatokba és a gyermekek nevelésébe.

Katalinnak rengeteg kérője akadt, patríciusok és lelkészek, de ő csak Lutherrel kívánt házasságot kötni. Vágya teljesült:

1525. június 13-án - szinte napra pontosan 500 évvel ezelőtt - szűk szertartás keretében összekötötték az életüket.