28 éve történt egy emlékezetes esemény a Forma-1 történetében, amikor a szezonzáró versenyen Schumacher és Villeneuve összecsapása hatalmas botrányt kavart. A verseny izgalmai után azonban nem csak a pályán, hanem azon kívül is zűrös pillanatok követték e

A 1997. október 26-i Forma-1-es esemény egy igazi drámával teli napot hozott, amely több izgalmas fordulattal szolgált. A szabadedzésen a versenyzők nem csupán a pályán, hanem a taktikázás terén is megpróbálták dominálni egymást. Kizárással való fenyegetőzések és trükkök jellemezték a hangulatot, ahogy mindenki próbálta megnehezíteni a másik dolgát. A verseny hevében a feltartások sem maradtak el: a pilóták oda-vissza próbálták egymást megakadályozni a legjobb időeredmények elérésében. Ebből persze botrány kerekedett, hiszen a nézők és a csapatok is felháborodtak a megengedhetetlen manővereken, ami tovább fokozta a feszültséget. A versenyt követően a paddockban rögtönzött buli alakult ki, ahol a versenyzők és csapatok tagjai próbálták elfelejteni a nap feszültségeit, ám a dühös vádaskodások sem maradtak el: a versenyzők egymásra mutogattak, próbálva igazolni saját magukat, miközben a közönség és a média is fűtötte a tüzet. Ezek az események egyedülállóan izgalmas pillanatokkal gazdagították a Forma-1 történelmét, amelyre még sokáig emlékezni fognak a rajongók.

1997. október 26-án Michael Schumacher egy olyan pillanatot teremtett, amely sokak szemében örökre megváltoztatta a Forma-1-es történelem menetét. A világbajnoki cím sorsáról döntő Európa Nagydíj 48. körében, a német pilóta nekiment Jacques Villeneuve-nek, aki éppen őt előzte meg. Ez az incidens szinte pontos mása volt annak, amit Schumacher 1994-ben Damon Hill ellen hajtott végre az Ausztrál Nagydíjon. Azonban míg akkor Schumacher sikeresen megőrizte pozícióját, most ő volt az, aki kiesett a versenyből, míg Villeneuve végül megnyerte a világbajnoki címet.

A szezonzáró Jerezben történő eseményei már a levegőben lógtak, különösen a Japán Nagydíj után, ahol Villeneuve, tudva a szinte biztos kizárásról, sportszerűtlen trükkökhöz folyamodott, hogy megnehezítse Schumi helyzetét és csökkentse a pontjait. Az elképzelése végül nem vált valóra, hiszen a német pilóta diadalmaskodott Szuzukában, míg Villeneuve ötödik helyezést ért el. Ám a sors fintora, hogy ezt a pozíciót később megfosztották tőle, így a két pont is elúszott.

Mindez azért következett be, mert a szombat reggeli Suzukai szabadedzésen figyelmen kívül hagyta a dupla sárga zászlós figyelmeztetést, és mivel ez már a negyedik alkalom volt a szezonban, egy futamos eltiltással büntették. Azonban a Williams csapata fellebbezett a döntés ellen, és mivel nem volt elegendő idő az ügy megvitatására, Villeneuve részt vehetett a japán versenyen. Később, a versenyt követően a Williams visszavonta az óvást Max Mosley, az FIA elnöke miatt, aki megfenyegette a csapatot, hogy ha továbbra is feszegetik az ügyet, Villeneuve-t eltilthatják az idény utolsó versenyétől.

Mivel csupán két pontot veszített, Villeneuve a fináléra egy pici, de jelentős fordulatot élhetett át: az előnyből hátrányba került. Az esemény előtt folyamatosan emlékeztette a közönséget az 1994-es ausztrál futamon történt eseményekre, mintegy előre jelezve, hogy ha adódik rá alkalma, Schumacher mindent meg fog tenni, hogy kiszorítsa őt a versenyből.

És nemcsak a pályán kívül ment a pszichológiai hadviselés, haem már a szabadedzésen is: Eddie Irvine, Schumacher csapattársa egészen véletlenül mindig pont Villeneuve elé került a szabadedzéseken, és feltartotta a kanadait, akinek elege lett, és amikor az írrel egyszerre tért vissza a bokszutcába, még azelőtt kipattant az autójából, hogy azt a Williams betolta a garázsba, és egyenesen a Ferrari bokszához sietett, majd nyilvánosan beolvasott Irvine-nak. "Azt mondtam neki, hogy ne legyen többé idióta" - nyilatkozta utólag, majd hozzátette, hogy Irvine "egy bohóc."

A Ferrari csapatánál úgy vélték, hogy sikerült kiszögellniük Villeneuve-ot a ritmusából, ám a kanadai versenyző határozottan visszautasította ezt az állítást. Szerinte minden lépését tudatosan tervezte meg, és a szituációt arra használta, hogy rávilágítson az olasz csapat mögött zajló intrikákra.

Az időmérő edzés során Villeneuve magabiztosan állította be a legjobb időt, mellette Schumacher és Frentzen is azonos időt autózott, de tizedmásodperces különbséggel lemaradtak. Azonban a verseny másnapján Villeneuve rajtja balul sült el, így a Ferrari kétszeres világbajnoka, Schumacher gyorsan átugrotta őt, és átvette a vezetést. Ráadásul a kanadai a második pozícióját is elveszítette, de Frentzen, aki szintén a közelében volt, hamarosan udvariasan átengedte neki a helyet.

Míg Schumacher a verseny elején friss gumikon indult, a két Williams csapat autója viszonylag kopott abroncsokkal vágott neki a futamnak, így nem tudtak a német pilóta nyomába eredni. Frentzen azonban ügyesen kihasználta a helyzetet, és a vezető kettős első kiállása után lehetőséget teremtett arra, hogy a kanadai pilóta csökkentse hátrányát, miközben körökön át feltartotta Schumachert. Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója ezt a manővert úgy értékelte, hogy a Williams gyakorlatilag a saját taktikájukat fordította a Ferrari ellen, hiszen Irvine rendszeresen alkalmazott hasonló stratégiákat.

Jonathan Williams, Frank Williams fia, a Bring Back V10s podcastban úgy idézte fel a múltat, hogy alapvetően nem támogatták az efféle megközelítéseket. Ugyanakkor a Ferrari példája arra tanította őket, hogy a győzelem érdekében minden lehetséges lépést meg kell tenniük.

A grove-i csapat tagjai nem sokkal később visszakapták a kölcsönt, köszönhetően Norberto Fontana remek teljesítményének, aki a Ferrari motoros Saubert irányította. Jean Todt a verseny előtt utasította, hogy ha adódik rá alkalom, akadályozza Villeneuve-t. Fontana ügyesen teljesítette a feladatát, ami sportszerűtlenebb megoldásnak számított, mint egy másik autóval megnehezíteni a versenytárs helyzetét ugyanabban a körben. Jock Clear, Villeneuve versenymérnöke később úgy nyilatkozott, hogy ha ők is rendelkeztek volna egy ilyen szoros kapcsolatban álló csapattal, valószínűleg ők is hasonló lépéseket tettek volna.

Villeneuve ezután azon fáradozott, hogy minimalizálja a Fontana mögött elvesztegetett másodperceket. Miután ő és Schumacher is letudta a második pit stopot, 2,5 másodperces lemaradással követte a német pilótát, és úgy határozott, hogy itt az ideje a támadásnak. Miközben Schumacher óvatosan igyekezett kímélni a gumikat, fokozatosan növelve a terhelést (hiszen a Ferrari abban az évben hajlamosabb volt a hólyagosodásra, mint a Williams), Villeneuve apait-anyait beleadva, szinte varázslatosan eltüntette a hátrányát. A 48. kört már csupán 0,3 másodperces különbséggel kezdte meg a Ferrari mögött.

A korábbi szakaszokban lehetősége nyílt megfigyelni, hogy a Dry Sack-hajtűnél Schumachernél rövidebb féktávval rendelkezik, ezért merész lépésre szánta el magát – majdnem ki is szélesítette a pályát a hajtű előtti tempós jobbos kanyarban. Ennek eredményeként szélárnyékba került, és a féktávon bevetődött Schumacher mellé. Egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy Schumacher helyet ad neki, de ezt követően hirtelen beleszorította a Williams-t, míg ő a rövidebb ívet választotta, végül azonban kiesett. Villeneuve pedig a harmadik helyen áthaladva világbajnok lett.

Az ütközés: egy pillanat, amikor a valóság és a várakozások találkoznak, és minden megváltozik. Képzelj el egy hirtelen felvillanó fényt, amely kettévágja a teret, és az idő megállni látszik. Az események láncolata elindul, és a következmények sokszor felmérhetetlenek. Az ütközés nem csupán fizikai jelenség; sokkal inkább egy metafora az élet váratlan fordulataira, amikor a megszokott rend darabjaira hullik, és új lehetőségek tárulnak fel. Minden ütközés egy új kezdet, egy lehetőség a változásra, amely formálja a jövőnket.

A leintés után az újdonsült vb-győztes közölte: "Tudtam, hogy Michael képes kilökni, de nem csinálta elég jól."

Schumacher még néhány körön át a pálya mellől figyelte, hogy Villeneuve folytatni tudja-e a versenyt, majd amikor visszatért a bokszba, dühöngött, és riválisa kizárását követelte. Egészen addig, amíg meg nem mutatták neki a visszajátszást, ami a Ferrari belső emberei szerint "sokkolta" őt.

Az események azonban nem zárultak le ennyivel – noha nyolc évvel korábban Prost hasonló manőverével világbajnok lett –, hiszen megkezdődött Schumacher keresztre feszítése. A bajnoki küzdelmet az Arrows csapatából, a szezon során távolról szemlélő Damon Hill, aki három évvel korábban hasonló körülmények között szenvedett vereséget a német pilótától, kijelentette, hogy Schumacher most "felfedte az igazi énjét".

A két világbajnoki címmel rendelkező pilóta közben az olasz médiában is heves kritikák kereszttüzébe került. Ennek következményeként Maranellóban sajtótájékoztatót tartott, ahol nyíltan bevallotta, hogy tévedett, és nem jól ítélte meg Villeneuve támadását. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy "a motorsport világában már ennél súlyosabb események is történtek."

Mindezek ellenére a helyzet nem volt kielégítő. Gianni Agnelli, a FIAT elnöke éles kritikát fogalmazott meg Schumachert illetően, mivel a német pilótának 48 órára volt szüksége ahhoz, hogy beismerje a hibáját, majd "förtelmesnek" titulálta a Villeneuve ellen végrehajtott manővert. Közben az FIA is lépett: miután a versenyfelügyelők a futamot követően versenybalesetnek minősítették az incidenst, utólagosan megfosztották Schumachert az 1997-es szezonban összegyűjtött pontjaitól.

Hillnek és Villeneuve-nek ez persze nem volt elég. Előbbi számon kérte Max Mosley FIA-elnökön, hogy a versenyzői eligazításon súlyos szankciókat ígért hasonló esetben, a kanadai szerint pedig ez a büntetés "nem jelent semmit." Az FIA Mosley elmondása szerint azért nem tiltotta el Schumachert legalább néhány futamtól az 1998-as szezon elején, mert a jövőre nézve ez sem lett volna elrettentő, mondván, egy pilóta akárhány versenyt feláldozna a következő idényből a világbajnoki címért cserébe.

Schumacher a győzelmeit és dobogós helyezéseit megtarthatta, de az azokért járó pontokat nem

A büntetés meghozatalakor figyelembe vették, hogy Schumacher reakciója ösztönszerű volt, nem pedig előre megfontolt szándék. Hill természetesen ezt vitatta, azonban az FIA érvelése az volt, hogy ha mindkét pilóta kiesett volna a versenyből, akkor is hasonló szankcióra számíthatott volna Schumacher, így utólag megfosztották volna a világbajnoki címétől, ami lényegesen súlyosabb következményekkel járt volna. Villeneuve ezzel kapcsolatban kifejezte kételyeit, jelezve, hogy nem mindenki értett egyet a döntés jogosságával.

A nem hivatalos vélekedések szerint az FIA valószínűleg akkor is szigorú lett volna, ha Schumacher nyeri a világbajnokságot. Az ok? Egy aggasztó tendencia kezdett kirajzolódni: az elmúlt kilenc évből négy alkalommal, beleértve a 97-es évet is, az utolsó futamon történt ütközés döntötte el a bajnoki címet. Azóta azonban, furcsa módon, egyetlen alkalommal sem láthattunk hasonlót – bár 2021-ben sokan meg voltak győződve arról, hogy Max Verstappen nekimegy Lewis Hamiltonnak. Az FIA tehát láthatóan sikeresen kezelte a helyzetet.

Schumacher döntéseinek hátteréről számos vélemény és értelmezés látott már napvilágot. Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója úgy véli, hogy Schumacher lépései egyfajta vészhelyzeti reakcióként értelmezhetők, amely olyan extrém nyomás alatt tört fel belőle, amikor úgy tűnt, minden veszélybe került. A német pilóta utólagos reakciói is azt sugallják, hogy nem előre megfontolt cselekedetről volt szó, hanem inkább egy spontán válaszról, amely a feszültség hatására született.

"Michael ráfordult Jacques-ra és megpróbálta kiütni őt - emlékezett vissza Brawn a Race to Perfection című dokumentum-sorozatban. - Michael hibája volt, és nem kellett volna ezt tennie. Érdekes módon, amikor visszatért a bokszba, teljesen más elképzelése volt a történtekről. Egészen addig, amíg nem látta a visszajátszást, és rá nem jött, hogy mi történt valójában."

"Úgy jött vissza, hogy azt mondta, "ki kell záratnunk Villeneuve-öt", én viszont azt feleltem, "Michael, meg kellene nézned a visszajátszást, mert attól tartok, hogy nagyon nem ez történt." Megnézte, majd elcsendesedett. Rájött, hogy nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogyan ő azt a pilótafülkében gondolta."

"Nem könnyű szavakba önteni, de az ő reakciója egyfajta ösztönös válasz volt – mesélte Brawn a Beyond the Grid podcastban. – A nyomás hatalmas volt. Valóban megnyerhette volna a bajnokságot, de ezen a versenyen különösen frusztrált, mert Frentzen végig szórakozott vele. Úgy érzem, Michael gyorsabb volt Villeneuve-nél. Ez egy rendkívül összetett verseny volt, és minden feszültség ebben a szokatlan viselkedésben tört felszínre."

A jerezi versenyt követően a Williams-csapat a megszokott módon ünneplésbe kezdett. Adam Cooper újságíró közvetítésével értesültünk arról is, hogy Eddie Irvine-nak sikerült eltulajdonítania két darabot azoktól a sapkáktól, amelyeket Willi Weber, Schumacher menedzsere készíttetett a bajnokavatásra, és amelyekre a "Michael Schumacher 1997 Forma-1-es világbajnoka" felirat volt hímzve. Cooper az egyik sapkát Jock Clear-nek ajándékozta, aki ezután büszkén viselte a paddockban, ezzel színesítve a verseny utáni hangulatot.

A megemlített sapka:

Az ünneplés később a Renault búcsúrendezvényén folytatódott, amely egy Jerez melletti nightclubban zajlott. Cooper Villeneuve társaságában érkezett, és a hangulat az egekbe szökött. Az éjfél után azonban hirtelen véget ért a mulatozás, ami senkit sem tartott vissza attól, hogy továbbra is kedvet érezzen a szórakozáshoz. Taxiba pattanva visszatértek Jerezbe, ahol a lehetőségeket latolgatták, hogy beugranak a Marlboro szezonzáró bulijára. Sajnos azonban a rendezvény már a múlté volt, amit az is bizonyított, hogy a város melletti körforgalomban összefutottak Schumacherrel, Irvine-nal és a Ferrari csapat többi tagjával, akik szintén új helyszín után kutattak a folytatáshoz. Az éjszaka izgalma tehát továbbra is a levegőben lógott, ahogyan a társaság együtt kereste a következő kalandot.

A Williamsnél előkerültek a sárga parókák

Miután egy kis eszmecsere zajlott a felduzzadt társaság körében, végül arra a megállapításra jutottak, hogy visszatérnek a hotelbe, és ott folytatják a mulatozást. Amikor azonban megérkeztek, szomorúan tapasztalták, hogy a hotel bárja már bezárt, és Villeneuve, valamint Schumacher unszolása ellenére sem nyitották ki újra. Így aztán úgy döntöttek, hogy mindenki visszavonul a szobájába, ahol ürítse ki a minibárt, és az ott talált italokat hozza le a közös helyiségbe. Ennek következményeként a recepció impozáns márványasztala pillanatok alatt megtelt csavaros kiflikkel, kis üveges vodkákkal, whisky-kkel és ginekkel, és így végre kezdetét vehette a buli.

Amikor a helyzet már kezdett kicsit kaotikussá válni, a hotel vezetősége végül úgy döntött, megnyitja a bárt. Mivel a személyzet már elhagyta a munkahelyét, Villeneuve és Schumacher vállalták el a csapos szerepét. Schumacher még egy feltűnő sárga parókát is kapott, ami a Williams csapat tagjainak ünneplésére utalt, és egyúttal Villeneuve szőke frizuráját idézte. "Húszan voltunk, de a hangzavarunk olyan mérhetetlen volt, hogy végül a bár kulcsait átadták nekünk. Valaki biztosan megtette a megfelelő lépéseket az ügy érdekében" - idézte fel Villeneuve az eseményeket.

A kezdetben spontánnak tűnő összejövetelből hamarosan igazi buli kerekedett: Irvine előhúzta a gitárját, és belekezdett a Pink Floyd slágereinek játszásába, míg Schumacher fizioterapeutája egy egyszerű dobozból ügyeskedett egy improvizált dobot. Közben a kétszeres világbajnok Cooper mesélte, hogy nevetgélve próbált csevegni Villeneuve-val, aki viszont láthatóan nem volt teljesen lelkes a dolog iránt. "Teljesen szokatlan helyzet volt, de volt valami magyarázata" - árulta el Villeneuve.

Schumacher a balesetet nem hozta szóba, inkább így fogalmazott: "Az este lényege az volt, hogy élvezzük a pultozást, és mindenkit italokkal szolgáljunk ki. Hihetetlenül jól éreztük magunkat, színészként pedig teljesen beleéltük magunkat a szerepünkbe. Abszolút biztos vagyok benne, hogy [Schumacher] is remekül szórakozott, hiszen élvezte a bulizást. Akkor azt gondoltam, milyen menő, mert én is hasonlóképpen viselkedtem volna. 'Rendben, legyőztél.' Azt viszont nem sejtettem, mi vár ránk a következő pillanatban."

Cooper szerint végül szép lassan visszaszállingóztak az emberek a szobájukba, és már csak négyen maradtak: ő, Villeneuve, Schumacher, és a német pilóta két barátja. Megvárták a reggelit, majd Villeneuve egy szemernyi alvás nélkül, reggel 8-kor elindította a napot, mert várt rá egy halom interjú és szponzori kötelezettség. "A felvétel kemény volt, de a világbajnoki cím megnyerése után, egy átbulizott éjszakát követően is ki lehetett bírni. 26 éves voltam, ma ez már lehetetlen lenne. Éjfélkor ágyban lennék."

Villeneuve tehát azzal a tudattal távozott Jerezből, hogy Schumacherrel legalább egy kis mértékben sikerült jó hangulatban lezárni a feszültségekkel teli évet. Néhány nappal később azonban egy német lapban olyan fotók bukkantak fel, amelyek a hotel teraszán rendezett buli során készültek, és amelyeken Villeneuve és Schumacher vidáman mulatoznak a bárpult mögött, mintha semmi sem történt volna. Cooper állítása szerint mindössze egyetlen fényképezőgép volt jelen a helyszínen, méghozzá Schumacher egyik közeli munkatársánál. Két évtizeddel az esemény után Villeneuve így fogalmazott: "Ez volt az ő trükkje, hogy fényképeket készítsenek, és így torzítsák a valóságot. Az ő narratívája az volt, hogy 'Nézzétek, barátok vagyunk, tehát semmi rosszat nem tettem a versenyen!' Ezért éreztem dühöt. Teljesen váratlanul ért.”

Hogy valóban ez volt-e a szándék, és hogy Schumachernek volt-e szerepe a képek napvilágra kerülésében, valószínűleg sosem fog kiderülni. Az viszont tény, hogy a német versenyzőről számos szórakoztató történet maradt fenn, amelyek alátámasztják, hogy igencsak élvezte a szórakozást egy-egy megterhelő szezon után. Így elképzelhetetlen, hogy a bulizás mögött a saját hírnevének helyreállítása állt volna.

A Netflix által készített dokumentumfilmben nemcsak a versenyzői karrierje, hanem személyes oldala is kibontakozik. Felesége, Corinna Schumacher szerint mindig ő volt az első, aki megérkezett a bulikra, és az utolsó, aki távozott. A film különleges pillanatokat is megörökít, például amikor Schumacher együtt karaokézik David Coulthard-dal, akivel az 1998-as spái baleset után nem éppen baráti viszonyt ápoltak. Coulthard saját emlékeit osztja meg, mesélve a szivarozásról és a Bacardi-kólás estéről, ami egy újabb színes szegmense a két versenyző kapcsolatának.

Schumacher többször is kifejezte, hogy ha visszamehetne az időben, egyetlen dolgot változtatna meg a pályafutása során: a 97-es jerezi ütközést. Az eset annyira megviselte, hogy azt is bevallotta, alvási problémái akadtak miatta. Ekkor a médiát végig a történtek foglalkoztatták, egészen az 1998-as szezon kezdetéig, amikor is a Häkkinen és Schumacher közötti rivalizálás vette át a főszerepet a hírekben.

Schumachernek bőven akadt lehetősége a szezon végén ünnepelni, hiszen világbajnoki címét éppen egy ilyen bulival ünnepelhette. Ezzel szemben Villeneuve-nek a 1997-es győzelme óta már nem volt újabb futamgyőzelme, pedig még hét és fél szezont eltöltött a Forma-1 világában. Végül a 2006-os idény közepén búcsúzott el a sportágtól, miután a BMW-Sauber csapat a Német Nagydíj után döntött a távozásáról.