Jogfosztás, vagyonvesztés, kiűzetés. 1945, mint egy sorsfordító esemény, mély nyomokat hagyott a magyar történelemben. E drámai időszakot részletesen bemutatja a MAGYAR7 legújabb, 43-44. számában.

Nyolc évtizede, hogy életbe léptek az Edvard Beneš által jegyzett elnöki rendeletek, ismertebb nevükön a Beneš-dekrétumok, melyek jogi keretet biztosítottak a háborús bűnösökként kezelt német és magyar közösségek teljes jogfosztásához. E jeles évfordulóra külön lapszámot szenteltünk, hiszen ez a téma rendkívüli jelentőséggel bír számunkra.

A Beneš dekrétumai nem csupán történelmi iratok, hanem a múlt egy olyan árnyéka, amely a jelenünket is alakítja. A politika és az értelmiség feladata, hogy megőrizzék az emlékeket és folyamatosan emlékeztessenek a történelem tanulságaira. Ezt a célt szolgálja tematikus lapszámunk is: visszatekintünk és figyelmeztetünk! Molnár Judit: A múlt hosszú árnyéka.

Lapunk elején a megszokott Közélet rovatban Kocur László összefoglalta az elmúlt hét fontos politikai eseményeit, a parlamenti szavazásokat a költségvetésről, illetve az oktatási törvényekről, de szól a békementről és az elhalasztott budapesti békecsúcsról is.

A 11 oldal nem csupán egy szokványos külpolitikai összefoglaló; inkább egy vizuális utazás a deportálás és kitelepítés eseményein keresztül. Megdöbbentő, hogy a családok ezreinek életét örökre megváltoztató traumáról milyen csekély számú kép maradt fenn...

B. Vida Júlia azzal a céllal indult el, hogy tisztázza a fogalmakat a "Megbocsátani talán lehet, de feledni soha" című művében. Manapság ugyanis sokan összekeverik a deportálást és a kitelepítést, és gyakori, hogy a reszlovakizáció jelentésével sincsenek tisztában.

A szlovákok a saját bűneiket a magyar közösségre hárították. Ezt a témát járja körül Popély Árpád történésszel készült interjú, amely a korszak történelmi eseményeit vizsgálja. A második világháborút követően bevezetett, magyarellenes jogfosztó intézkedések máig tabuként élnek a szlovák politikai diskurzusban és a többségi társadalom szemléletében. Miért és miként keletkeztek azok az elnöki dekrétumok, amelyek megalapozták a jogfosztásokat? Hány magyar embert deportáltak Csehországba, és hány honfitársunk kényszerült végleg elhagyni szülőföldjét? Ezeket a kérdéseket Kolek Zsolt tette fel az interjú során.

A Nyugat, amely folyamatosan hirdeti az európai értékeket, évtizedek óta ugyanazt a sunyi feladatot végzi, csupán különböző módszereket alkalmazva. Érdemes alaposan megfontolni ennek tanulságait – figyelmeztet Kövesdi Károly, lapunk főmunkatársa az „Edvard Beneš a Nyugat terméke volt” című cikkében.

Egy sokszínű nemzetállam kialakítása szinte lehetetlen anélkül, hogy az erőszakos eszközökhöz folyamodnánk, akár genocídium formájában. Sajnos, ezt a sötét eseménysort már megtapasztaltuk, és a következményekkel évtizedekig nem voltunk képesek szembenézni, ami tovább súlyosbította a korábbi traumáinkat. Vadkerty Katalin történész szavaival élve, ezt a problémát Kocur László írása, A magyar szabad és védtelen préda, pontos adatokkal világítja meg.

És mégis, mekkora vagyon veszett oda? A dekrétumok gazdasági hatásai ma is kitapinthatók, állítja Gaučík István történész. Rajkovics Péternek elmondta, hogy a Hanza Szövetkezeti Áruközpont a paraszti középréteg szervezője, a helyi piacok és hitelviszonyok motorja, és az is mondhatjuk, hogy a felvidéki magyar szociálpolitikai törekvések egyik sikeres projektje volt. Erőszakos államhatalmi felszámolása a vagyonvesztésen túl az önszerveződő, magyar paraszti középréteg gerincét törte meg.

A korabeli sajtóban azokat, akikre a rendeletek vonatkoztak, "a haza ellenségei" vagy "a nemzeti közösség rombolói" jelzőkkel illették. A Beneš-dekrétumok, amelyek a háború utáni újrarendezést célozták meg, nem csupán jogi normák voltak, hanem morális súllyal bíró dokumentumok is. A folyóiratok az elnöki rendeleteket a történelmi igazságtétel eszközeiként tüntették fel, érvelve amellett, hogy ezek segítenek helyreállítani az állam erkölcsi integritását, valamint orvosolják a megszállók és a kollaboránsok által okozott sérelmeket. A korabeli sajtó világát Mátis Rudolf tárta fel.

1945. április 6. és június 27. között Beneš parancsára Pozsonyt és környékét "meg kellett tisztítani" a még rejtőző német és magyar katonáktól, valamint a nem kívánatos civil személyektől. E feladat végrehajtására a Vörös Hadsereggel érkező Ludvig Svoboda alatt működő I. Csehszlovák Hadtest katonái kaptak megbízást, akikhez a szlovákiai harcok során partizáncsoportok is csatlakoztak. Az áldozatok, akik életüket adták a harcok során, ma is a ligetfalui sáncok mélyén pihennek, míg a hazatérő magyar leventék a ligetfalui temető tömegsírjában találják örök nyugalmukat. E történetet Dunajszky Géza örökítette meg, bemutatva a múlt emlékeit és a háború súlyos következményeit.

Beneš és Esterházy, avagy Közép-Európa legravaszabb és legbecsületesebb politikusa. Már a kapcsolatuk elején, a harmincas években tisztában volt vele Esterházy János, hogy Beneš kétarcú politikát folytat, aki miniszterelnökként, majd külügyminiszterként mindent megtett az alkotmányba foglalt szlovenszkói, illetve ruszinszkói autonómia elodázásáért. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy "akkor ott a magyarok és a zsidók kerültek volna túlsúlyba".

Már 1942-ben kimondta: mémetek és magyarok nélkül, írja Popély gyula történész. 1942 szeptemberére a szövetséges hatalmak végérvényesen magukévá tették azt az elvet, miszerint nem ismerik el a müncheni szerződést és annak következményeit. Ez persze még nem jelentette azt, hogy helyeslik a nemzeti kisebbségek háború utáni felszámolásának tervét. Beneš azonban már ekkor, 1942-ben telve volt a legvérmesebb reményekkel, és a háborút soha vissza nem térő alkalomnak tekintette, amely elősegíti Csehszlovákia igazi nemzetállammá válását a München előtti határok között. Németek és magyarok nélkül.

Hogyan érzékelik és érzékeltetik Benešt a sajátjai? Andrej Tóth, a prágai Közgazdasági Egyetem kancellárja, történész szemszögéből a cseh fiatalok kritikájának középpontjában nem a németek kiűzésére vagy a nemzeti közösségek ellen irányuló fellépések állnak, hanem Beneš 1948-as politikai tevékenysége. Ekkor Beneš politikai döntései jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Klement Gottwald vezette kommunisták hatalomra jutottak. Ezt a kérdést Somogyi Szilárd tette fel a történésznek.

Petr Pithart, a bársonyos forradalom utáni időszak első cseh miniszterelnöke, jogász és történész, 2025 nyarán adott interjúja igazi szenzációt keltett. Szavai úgy hatottak, mint egy bombatámadás: kijelentette, hogy a csehek hajlamosak figyelmen kívül hagyni, miszerint Beneš már "München előtt" árulóvá vált, és ennek következtében a franciák és a britek is kénytelenek voltak elfogadni a náci Németország Csehszlovákiával szembeni követeléseit.

**Megerősített dekrétumok - távirati stílusban** Csáky Pál cikkének fókuszában a dekrétumok szlovák parlamenti megerősítése áll. A szerző hangsúlyozza, hogy a téma rendkívül érzékeny a csehek és szlovákok számára, mivel a történelmi kontinuitás fenntartását célozza meg a volt Csehszlovákia keretein belül. A dekrétumok eltávolítása a csehszlovák jogrendből súlyos következményekkel járna: a csehek számára a Protektorátus és a németekkel való együttműködés maradna, míg a szlovákok a Tiso-állam örökségét örökölnék. Kérdés: hogyan lehetne így a győztesek oldalán maradni?

A vagyonelkobzás és a Lex Schwarzenberg története mélyen gyökerezik a magyar történelem viharos időszakaiban. Lacza Tihamér foglalkozott az arisztokrata család vagyonának elvételével, amely Karel Schwarzenberg apját is érintette. Az 1930-as népszámlálás során német nemzetiségűként jegyezték őt, ami miatt a családot sújtották a korszak büntető intézkedései. A rendszerváltás után, 1989-ben sem tudta a Schwarzenberg család visszaszerezni az egykori birtokait, így a történet a nemzetiség és a politika összetett viszonyáról tanúskodik, amely a múltban és a jelenben is mély nyomot hagyott.

Szlovákia továbbra is Beneš kottájából játszik. Bugár Viktor szakjogász szerint a földelkobzásokkal kapcsolatos dekrétumok a mai napig érvényben vannak és hatályosak, illetve azt is figyeli, milyen módon hajtják végre utólagosan a konfiskációs határozatokat. Mint írja Somogyi Szilárd, a szakjogász törvényjavaslatot is készített, amivel egycsapásra megoldódna probléma.

A Magyar Szövetség szándékosan kapcsolta össze a jövő politikai vízióját ezzel a figyelemre méltó történelmi kérdéssel. A párt kassai 13 pontja mint szimbolikus válasz áll előttünk: ez a szám nem csupán a magyarokat és a németeket érintő rendeletekre utal, hanem egyúttal a jövőbe vezető utat is kijelöli – fogalmazott Gubík László Tóth Tündének.

A rendezetlen számla, ez a címe Száraz Dénes cikkének, amelyből megtudjuk, hogy miképpen él az ótátrafüredi Grand Hotelben a volt csehszlovák politikus emléke.

S. Szabó Péter, az egyetem professzor emeritusa, a Milton Friedman Egyetem egykori oktatója, osztotta meg velünk A Dombai család sorsa Kolontár községben című írását. Az írásban megjelenik, hogy a faluban tapasztalható feszültséghez nagymértékben hozzájárult, hogy a helyi lakosság – néhány értelmiségi kivételével – nem volt tisztában a "telepesek" érkezésének valódi indokával.

Jézus Mária, ezek a dolgok is megtörténtek... Hallották már itt, hogy a németeket kitelepítik... És sajnos igaz lett a hír, amikor a magyar apa kétségbeesetten kereste a német tanítónőre bízott kisfiát. Soha nem találták meg. B. Vida Júlia: Wo ist mein kleiner Junge?

Amikor a püspökiek tudomást szereztek a deportálandók listájáról, összegyűltek, és 80 család közülük úgy határozott, hogy inkább átmenekülnek Magyarországra. - Így aztán útnak is indult egy hosszú szánkaraván a befagyott Dunán Oroszvár felé, mesélte Szelepcsényi Sándor Dunajszky Évának, aki aztán megírta A pozsonypüspöki magyarok pokoljárása címmel.

Kalondai történet. A nagymama börtönbe került, a családját pedig elhurcolták. Háromnapos, sokszor meg-megálló utazás után végül Prága közelébe, Čakovicére érkeztek. Itt, az állami gazdaság udvarán, egy mindössze háromszor ötméteres szobában kellett élniük, ahol az életkörülmények kifejezetten nyomorúságosak voltak. Simon János Agócs Szvorák Emesének mesélte el ezt a szomorú történetet.

Az Isten iránti tisztelet és a hazánk iránti szeretet az egyetlen valódi örökség, amelyet magunkkal vihetünk. Ezt a mélyreható gondolatot Esterházy János fogalmazta meg, és e szavakat örökítették meg az emlékkövön, amelynek felállítását Antal Piroska néni, a csatai közösség elkötelezett tagja kezdeményezte. Minden nehézség és ellenállás ellenére sikerült megvalósítania álmát, és 2007-ben méltó keretek között avatták fel ezt a fontos emlékhelyet.

A későbbi generációkat is mélyen érintették az elődeik által elszenvedett sorscsapások. Nagy Bálint Gergő, egy 17 éves diák a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium harmadik osztályában, először nagyapja történetét dolgozta fel, bemutatva, milyen áldozatok árán tudott ő a magyar gimnázium falai között tanulni. Ezt követően a dédszülei deportálásának tragikus eseményeit is megörökítette. Lacza Gergely a diákok munkáit elemezte, cikkének címe: "A múltunk megismerése a jövőnk kulcsa".

"Soha nem került szóba, de ennek ellenére mindannyian éreztük a súlyát," mondta Máté, amikor Piroska néni megemlítette Fábián Gergelynek a múltat. A kitelepítés olyan fájdalmas sebeket ejtett a családban, hogy a szülők inkább elfelejteni próbálták az egészet. Őt és sok más magyart is Csehországba vitték kényszermunkára, ahol a sorsuk összefonódott a történelem sötét árnyékaival.

Bűnük csupán annyi, hogy magyarnak merték vallani magukat. "Nem tudok csak úgy átsuhanni a szomszéd utcába, a kis mátyusföldi Pozsonyvezekényen. A telefon a távoli, magyarországi Pitvaroson csöng, ahol Marika felnőtt, oda költöztették a szüleit, nagyszüleit és a rokonokat. Ő a pitvarosi Rákóczi Szövetség helyi csoportjának elnöke, a település alpolgármestere, valamint az Otthonról hoztuk című kiadvány szerkesztője. Ő és a többiek hiányoznak, nagyon, írja Szomolai Andrea.

Szülőföldön hontalanul. Én emlékezek mindenre, és az a baj, hogy minden nap eszembe jut, ami akkor volt. Nem tudok felejteni. Igen sok mindenen átmentem. A kihurcoláskor 14 éves voltam, az öcsém 12, a húgom 5. Katonák jöttek két teherautóval, a hó szakadt, éppen délre harangoztak, amikor minket vittek Strakonicébe. A dereski Üveges Irén történetét Virsinszky Tamás jegyezte le.

Hazatértek, de nem várt rájuk a "HAZA". Azok a magyar katonák, akik a dekrétumok életbe lépésekor éppen orosz vagy más munkatáborokban szenvedtek, nem tudták, hová térnek vissza. Távollétük alatt hová lett az otthonuk? Sokan, akik visszatértek, már nem is léphették át a hazájuk határát, amely elválasztotta őket a magyar földtől. A cikkben megszólaló öt volt hadifogoly közül már egyikük sem él, de emléküket Bokor Klára megőrizte, hogy mesélhessen róluk és a múltjukról.

Prohászka Marcell sorsának rögös útja a Beneš-dekrétumok sötét árnyékában bontakozik ki. 2023-ban vette papírra a második világháború utáni küzdelmes élete, valamint családja erőszakos szétszakításának eseményeit. Sarolta, Marcell lánya, bátor döntést hozva osztotta meg velünk édesapja szívszorító emlékeit, amelyeket a család hozzájárulásával publikálunk.

Verőlegények és házfoglalók világában kalandozva egyfajta időutazásban vehetünk részt, amely a múltunk mélyebb rétegeibe vezet. Nagyanyáink és nagyapáink élettörténetei elevenednek meg a filmvásznon, szembesítve minket a történelem súlyával és tanulságaival. Az ordas eszmék, amelyek a második világháború után számos családot és generációt sújtottak, figyelmeztetnek minket arra, hogy a múltat nem szabad elfelejteni. A Vízsodorta históriák forgatásának során rengeteg érdekes, sokszor megrázó, de néha kifejezetten mulatságos anekdota került elő a kollektív emlékezet mélyéről. Ezekből a kincsekből Zalka Lóránt és Kósa Lőrinc válogatott néhányat, hogy olvasóink is részesei lehessenek e felemelő és tanulságos történeteknek.

Lapszámunk következő oldalain tiszteletünket tesszük két elvesztett barátunk, Dráfi Mátyás színművész és Molnár László újságíró emléke előtt. Ezen kívül ajánljuk figyelmükbe Száraz Dénes gondolatait a temető látogatásokról, amelyek mélyebb értelemben közelítik meg a búcsúzás szertartását.

Csonka Ákos meghívja olvasóinkat, hogy látogassanak el az oroszvári kápolnából átalakított varázslatos kávéházba.

A hátlapon a deportált és kitelepített magyarok nagymácsédi emlékműve látható.

Közéleti hetilapunkban természetesen megtalálják a keresztrejtvényt és a részletes műsort is. Keresse, olvassa lapunkat, de legjobb, ha megrendeli.